Kezdőoldal » Állatok » Macskák » Szerintetek mit tegyek, hogy...

Szerintetek mit tegyek, hogy "elfogadjon" a macskám, barátkozóbb legyen és kicsit jobban kedveljen?

Figyelt kérdés

Van egy 4 éves nőstény házimacskánk,Mázli. Körülbelül 6 hetes korában fogadtuk be az utcáról, fél évvel azután,hogy a 15 éves számi cicánk örökre elment.


Keservesen nyávogott a panelházunk előtti parkolóban az autók között egy forró nyári napon,mígnem megsajnáltuk, és édesapám felhozta. Borzasztóan nézett ki, tele volt élősködőkkel (bolha,cérnagiliszta, galandféreg, orsóféreg) és csupa olaj volt,nem tudom,vajon valaki kidobta-e,vagy kóbor macska kölykeként született,de kezes volt,nem félt az embertől.Elvittük őt az állatorvoshoz,ahol szépen kikezelték, majd amikor eljött az ideje,ivartalaníttattuk is.


A gondom viszont az,hogy eléggé "öntörvényű" természet...A régi cicánk előtt tabu volt a konyhaasztal,a konyhapult, és a mi ételünk, Mázli viszont ezeket egyáltalán nem tartja tiszteletben, ha pedig akár egy pillanatra is elfordulunk,ellopja a húst,belemászik az ételbe.Ha leszidjuk, vagy rácsapunk egy kicsit a hátsójára,nem érdekli,csak azért is azt csinálja...Nem lehet őt ölbe venni, simogatni, maximum amikor ő akarja,de az elég ritkán van...Édesapám számára az "Isten",mert ő mindent megenged neki,mikor munkából hazaér,úgy várja őt az ajtóban,mint a "Messiást",édesanyámat és engem viszont szinte soha...Gyakran alszik velük az ágyban,akár a takaró alatt is,de velem soha,még a takaróm végén sem.Én vagyok számára a "mumus",mert kezdettől fogva én próbáltam arra nevelni,hogy mi az amit szabad,és mit nem,én tiltok neki meg legtöbbször dolgokat.Viszont én neveltem föl,kölyök korában én játszottam vele,én tanítottam meg a szobatisztaságra.Többnyire én etetem, és én gondozom.Nagyon szeretem az állatokat és őt is,ennek ellenére néha úgy érzem,ez nem kölcsönös,sőt,ő engem kifejezetten nem kedvel...Ha megpróbálok lehajolni,hogy megsimogassam,elszalad, ha ölbe veszem,hogy simogassam,nem hagyja,ha például fekszik az ágyon és simogatni kezdem, "rugdossa" a kezemet,vagy megharap...Néha annyira szeretném egy kicsit simogatni,szeretgetni,ahogy a régi cicámat is,aki mindig dorombolva bújt hozzám,és olyan rossz,hogy ezt sehogy sem tudom nála elérni:( Gyakran úgy érzem, van is macskám és nincs is,és bevallom,néha arra gondolok,bárcsak egy másik,kezesebb macskám lenne:(


Szerintetek mit tehetnék,hogy megkedveljen? Lehet egy macska természetén, vagy az emberekhez fűződő viszonyán változtatni? Van akinek volt hasonló problémája, és sikerült valahogy megoldania? Minden válasznak,ötletnek, konkrét tippnek nagyon örülnék!


Köszönöm előre is,és elnézést,hogy hosszúra sikeredett a magyarázat!


2010. nov. 19. 23:33
1 2
 1/11 A kérdező kommentje:
Ja,azt elfelejtettem mondani,hogy a simogatás és ölben tartás elől még édesapám részéről is kitér az esetek többségében...
2010. nov. 19. 23:35
 2/11 anonim ***** válasza:

Ilyen természet, nem tudsz vele mit csinálni. Mi emberek sem mind szeretjük, ha fogdosnak stb.

Nekem összesen 6 macskám van és van köztük ilyen is olyan is, pedig minddel ugyanúgy bánok. Egy van, amelyik többet kap, mert a legrosszabb, de az szeret a legjobban. Egy pillanatra leülök, lefekszek már ott is van, neki mindegy, csak hozzám érjem.

2010. nov. 20. 00:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
Én sem tudok biztatót mondani: sajnos van ilyen természetű cica is:( Egy ismerősömnek is volt egy hasonló befogadott cicája, ő minden előzmény nélkül rátámadt az emberre, ha meg akarták simogatni. Ha a mérhetetlen mennyiségű szeretet és törődés nem segít, akkor nem hiszem hogy tehetsz bármit. Nem lehet, hogyha lenne még egy cicátok, akkor Mázli már csak féltékenységből is kezdeményezőbb lenne nálad? Mert hát hiába nem te vagy a kedvenc gazdija, azt mégsem engedheti hogy elbitoroljanak tőle..
2010. nov. 20. 00:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 A kérdező kommentje:

Idén nyáron, ugyanott,ahol Mázlit is találtuk,találtam egy másik kölyök macskát.Kb. 6 hónapos lehetett ő is,csak tisztább, nem volt bolhás és kandúr volt.Megsajnáltam és behoztam őt is.Ő hihetetlenül kezes volt,szinte az anyjának tekintett,jött utánam mindenhová,ha nem látott, keresett, bújt az ölembe,dorombolt,olyan "igazi cica" volt.Viszont Mázli borzalmasan fogadta...El kellett őket szeparálni,mert míg a kicsi barátkozott volna,Mázli ha nem figyeltünk oda,csúnyán verte őt.Szerettem volna megtartani,hátha Mázli átvett volna valamennyit az ő jó természetéből,de a szüleim hallani sem akartak még egy macskáról,úgyhogy pár nap múlva örökbe adtuk kertes házba szerető gazdikhoz.


A kérdésem ötletét az adta,hogy épp néztem az Animal Planetet,és eszembe jutott,hogy sok olyan műsort láttam,ahogy viselkedési problémákkal küszködő antiszociális kutyákat sikerült megfelelő gondoskodással és terápiával újra házi kedvenccé "varázsolni".Igaz,hogy a kutyák teljesen más egyéniségek, de gondoltam, hátha van a macskáknál is valamilyen praktika erre.Néha Mázli magától odajön hozzám,odadörgölőzik a lábamhoz,aztán elkezd rajtam "dagasztani",közben pedig hagyja magát simogatni,ez tart maximum 5 percig,és nála ennyi a kontaktus-igény:( Tartok tőle,hogy ilyen marad:(

2010. nov. 20. 01:00
 5/11 anonim ***** válasza:
Hát igen, a macska már csak ilyen. Nem játékszer, nem plüssállat amit akkor dögönyözöl amikor akarsz hogy neked jó legyen. Aki macskát tart annak el kell fogadni hogy öntörvényű állat, azt teszi amihez kedve tartja. Nekünk két macskánk van. Az egyik, a fiatalabb nagyon bújós, játékos, dorombolós kis cica a nagyobb viszont nagyon távolságtartó. Amikor kedve van odajön egy kicsit, lehet simogatni, esetleg beül az öledbe de ha megunta akkor azt fújással, morgással adja tudtodra. Ugyanez a helyzet ha akarata ellenére simogatnád. A nap 24 órájából 23 és felet egyedül akar lenni, békén kell hagyni és a maradék fél órában lehet vele foglalkozni (gyakran ez az éjszaka közepére esik:)). De mi így szeretjük, olyannak amilyen. Az pedig hogy nem téged szeret a legjobban szintén normális, a macskáknál is kialakul szimpátia egyes emberek iránt, mások iránt kevésbé, teljesen ok nélkül, ezt is el kell fogadni.
2010. nov. 20. 01:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:

A macskádnak nincs viselkedési problémája, azért, mert nem hagyja, hogy nyúzzák. Ha mondjuk míg alszol az arcodba ugrana és megpróbálná kiszedni a szemed, az viselkedési probléma lenne..


Amúgy az asztalra mászás ellen megoldás az, hogy igény szerint eszik, értsd.: mindig talál kaját a táljában. Ő tudja mikor éhes, és ha nem talál kaját a táljában, akkor úgy van vele, hoyg majd kiszolgálja magát.

2010. nov. 20. 02:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:
Hát, az utolsó válaszoló állítását cáfolnám, a mi cicáink táljában mindig van finomabbnál finomabb kaja de ha mi eszünk azonnal jönnek kunyerálni, nyomulnak ezerrel és ha otthagyod szemrebbenés nélkül beleesznek. Pedig tiltottuk nekik, sosem engedtük de ha nem figyelünk akkor lopnak, ez van.:)
2010. nov. 20. 14:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:

Egyszerűen apudat választotta, ez ellen nem tudsz mit tenni. Főleg, hogy néha azt kívánod bár ne ő lenne, hanem egy másik macska. Ők az ilyet nagyon könnyen megérzik.

Egyébként meg vegyél akkor kutyát..

2010. nov. 21. 00:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 A kérdező kommentje:
25 éves vagyok, gyakorlatilag 5 éves korom óta folyamatosan volt macskánk, a sziámink majdnem 15 évig élt velünk, úgyhogy kinőttem már a "macskanyúzgálós" korszakból.... Nem "nyúzni" akarom, egyszerűen csak jólesne ha néha egy kicsit több szeretetet/ragaszkodást mutatna, ahogy a régi macskáink mind... Ad libitum eszik, vagyis egész nap előtte van a szárazeledel, és alutasakos tápot is rendszeresen kap, naponta többször, úgyhogy nem hiszem, hogy emiatt nem tartja tiszteletben azt, ami nem az övé... Egyszerűen csak semmi tiszteletet nem mutat irántunk, pedig megadunk és megadtunk neki eddig is mindent, amit csak tudtunk... Tisztában vagyok azzal, hogy a macskák öntörvényűek, egyéniségek, a sziámim sem mindig hagyta, hogy simogassam, vagy ölbe vegyem, viszont milliószor bújósabb és szófogadóbb volt... Mázli esetében gyanítom, hogy az lehet a gond, hogy 6 hetes koráig nem igazán láthatott embert. Azért remélem, hogy ha öregszik egy kicsit, "lecsillapodik"... Nem könnyű együtt élni egy ilyen viselkedésű macskával, de ennek ellenére szeretjük, és nem akarunk megválni tőle.
2010. nov. 21. 14:26
 10/11 anonim ***** válasza:

Az én szüleim cicája, akivel együtt nőttem fel, szintén ilyen, azt leszámítva hogy nem eszik bele a kajába, mert kapott a seggére újságpapírral jópárszor. De ugyanígy nem hagyja magát ölbe venni, nem lehet megsimogatni, anyámat imádja, pedig ő volt vele a legszigorúbb, mégis őt tekinti az "anyjának", mászik rá, dorombol neki, dagaszt, stb. Én viszont ha meg akarom simogatni, megkarmol, megharap, néha elég ha csak elmegyek mellette és rámüt, rámfúj.

Sajnos az a helyzet hogy nem "nyugodott le", hanem ahogy öregedett, egyre rosszabb lett, most 14 éves, és egy igazi hárpia. Egy időben azt gondoltam hogy nem tisztel, mert mindent megengedek neki, nem védem meg magam, és egyszer amikor szintén belém karmolt, belerugtam a kosarába, mire kiugrott belőle, és elindult felém, a szeme szikrákat szórt, komolyan mondom félelmetes volt, inkább visszavonultam:D

Úgyhogy jobb ha beletörődsz hogy ő ilyen, megértelek, nekem is nagyon fáj hogy így viselkedik velem, hiszen olyan mintha a testvérem lenne. Most hogy már külön élek párommal, örökbefogadtunk két cicát, és végre én is átélhetem azt, amit anyukámnak adott meg a tesó-cicám:) Úgyhogy nem én voltam a rossz gazdi, biztos te se vagy az!

2010. nov. 21. 22:49
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!