Miért nyalogatja az orrunkat, arcunkat?

azért kedves mert álltalában a cicák így szokták kifejezni szeretetüket,hálájukat.

Az nagyon jó ha egy cica ennyire ragaszkodok a gazdiához:)

Ez lenne a cicapuszi!

Ez afféle tisztogatás-jellegű dolog, amit a cicák csak a számukra nagyon közeli személyekkel tesznek meg. A szomszédot biztos nem nyalintja képen a cicátok!

Mivel beszélni nem tud, hát így fejezi ki, hogy számára ti vagytok a világ közepe, és titeket szeret a legjobban.

Most azonnal kézbe kell vennetek és meg kell simogatnotok őt Nyomás!!!!!

Mert szeret téged! :D :D

És ő így fejezi ezt ki! :DD

Ha a nyalogatás dominál a simogattatáshoz képest, akkor azzal azt fejezi ki, hogy ő a főnök a ti kis falkátokban.

A domináns és az alávetett macska között anya/kölyök kapcsolat van, ahol a domináns nyal, az alávetett pedig nyalogattatik (=simogattatik).

Nálunk a macsek éppen nagy harcban van áll a fiammal: a fiam simogatná (a nyalogatás, ugye, a domináns viselkedés emberi változata), a macska meg mindig kisiklik, és/vagy visszanyal (mivel ő érzi magát dominánsnak a fiammal szemben).

Amúgy nagyjából mindegy, hogy a domináns-e veled szemben (azaz inkább nyal, és alig engedi, hogy simogasd), mert a macska jó főnök: a viselkedése szülői, azaz éppolyan szoros az érzelmi kötelék.

Az egyetlen differencia az, hogy a domináns (nyalogatós) macska bátran odacsap neked, ha te, buta kölyök rosszul viselkedsz. Alávetett pozícióban viszont kerüli a konfliktust, inkább odébb áll, vagy csak imitálja a harcot, ha provokálod.

Nekem volt egy ilyen nyalogatós lány cicám, 13 évig ő volt az úr a házban. Ha olyan kedve volt teljesen összetaknyozott, nyálazott engem, és ha nem hagytam, bizony odacsapott rendesen.

Simogatást csak pár percig engedte, de ahhoz neki külön olyan bújós hangulat kellett.

És idegeneket nem tűrt a házban, morgott, fújt, sziszegett, mindenkitől meg akart engem védeni, még a családtagoktól is.

Kénye kedve szerint járt ki-be a házba, nem lehetett semmit megszabni neki. Alomba se szeretett járni, ő azt is maga szerette kint elintézni. Naponta madár, lótetű, egér várt engem az ajtó előtt. Nagyon nagy örömmel kellett fogadnom, mert sértődős cica volt.

Utolsó évében nagyon beteg volt, de láttam, hogy rosszul esik neki, hogy én gondoskodom róla. Nem tudott vizeletet, székletet tartani, csak pépeset evett. Nem tudott felugrani a székekre, ágyra, mert fájtak a csontjai. Ha segítettem neki, megkarmolt, morgott. Ha rossz helyre kakilt, mert nem ért ki az alomba, morgott, amikor fel akartam takarítani. Nagyon depressziós lett a szerepcsere miatt. Aztán sajnos el kellett altatni, amikor tüdőgyulladást kapott, mert már levegőt venni is fájt neki. :(