Mit igényel még a macska? A gazdáját keresi?

Ha a gazdáját várja abban nem tudok neki segiteni sajnos.

Ha a cirogatást igényli abban tudok, de csak akkor ha ez valóban egy sarkalatos pont a macsek életében, tehát akkor megteszem ha valami baja lesz ha ezt nem kapja meg.

Legjobban attól félek hogy el fog vadulni mert valami alapvető dologgal nem vagyok tisztában. Bár eddig úgy gondoltam én is hogy jól ellesz magában, kap naponta ételt, italt, takaritva az alom, ki tud menni vadászni, stb. akkor nem lesz vele gond.

Ehhez képest nap mint nap azzal szembesülök, hogy lerakom az ételét ahelyett hogy nekiesne, ott ül az étel mellett, engem néz és keservesen nyávog. Egész addig hallom a keserves sírást mig hallja hogy ott tevékenykedem a lakásban. Mikor megyek el, keresztül a kerten, akkor is kinn ül az erkélyen és nyávog nekem.

Azt vettem észre hogy velem akar lenni, akkor hagyja abba ezt az egész hisztit ha ott vagyok mellette. De egyrészt nem is én vagyok a gazdája, másrészt én nem is szeretem a macskákat, csak emiatt a kényszerhelyzet miatt látom el.

Még egy adalék ami fontos lehet: mindig is mióta megvan csak egy szoba az ami az ő birodalma volt, sosem volt kingedve a többi helységbe, igy mikor a lakásban tevékenykedem én sem engedem ki abból a szobából. Azt viszont nem tudom csinálni, hogy csak a macsekszobában tevékenykedem, van sok dolgom a többi helységben is.

A szobában erkélyajtó (kertes ház) ahol bármikor kimehet szocializálodni ahogy kedve tartja. Erkélyről ki tud menni a kerte, háztetőre, ahová akar, ki is szokott.

A lakás többi szobájába nem kap bebocsátást, de ebben is nőt fel, igy feltételezem nem ezzel van gondja.

Enni eszik, a napi étele másnapra mindig elfogy, de furának tartom hogy nem esik neki egyből az ételnek mint bármilyen más állat mikor töltöm a tálját, hanem csak ül mellette, néz rám és keservesen nyávog.

Gondolom jelez valami de nem tudok rájönni mit, az étellel nincs baj, csak ezt hajlandó megenni.

A cirogatás még az ételnél is fontosabb, létezik ez? Nem tudom elképzelni.

Ivartalanitva van.

Követtem a tanácsot és megsimiztem, cirogattam, úgy dorombolt hogy remegtek belé a falak. Szóval tény, hogy tetszett neki.

De egyrészt ahogy kiléptem a szobából máris újrakezdödött a keserves sírás, másrészt karmol. Igy nem kicsit, hanem nagyon, simizés közben gondol egyett és odakap, szóval össze-vissza karmolt, most úgy néz ki a kezem mintha egy esőerdőn vágtam volna át magam éjjel.

Hát nem tudom hogy lesz ez, sajnos ennyi időt nem tudok rászánni nap mint nap, ráadásul ahogy abbahagyom követeli tovább mintha semmi nem történt volna és ugye még mindig itt ez a karmolás. Ennek a karmolásos résznek pedig nem örülök és nem is tudom miért csinálja, de ha igy folytatja tuti nem lesz simizés.

Egyébként honnan lehet azt tudni hogy távol élünk, nem vagy az országban?

Sajnos a macska rámmaradt örökre, Édesanyám nem fogja többé simogatni.

Nem tudom mihez kedjek vele, sosem volt macskám, befogadni nem hiszem hogy valaki befogadna egy felnőtt macskát, még egy külyökcicát sem nagyon szivesen fogadnak be.

Nem akarom megszeretni, nem akarok kötödni hozzá, de nagyon harcol érte. Kifejezetten koncentrálnom kell hogy ne lépjek rá, mert lépés közben a talpam alá veti magát csak vegyem észre, az se baj ha rálépek csak figyeljek rá.

Gondoltam ez úgy lesz hogy megetettem, megitatom, rendet teszek, mindezt Édesanyám iránti tiszteletböl, de ilyen hisztire nem vagyok felkészülve amit ez a macsek levág.

Napi 24 órás simogatás pedig nem megy, nem hiszem hogy bárkinek is menne aki aktívan dolgozik.