Nem minden macska önző, kajaközpontú, kizárólag a területéhez ragaszkodó lény. Egyetértesz?

A lakásban tartott házi macska is olyan, mint amit leírtál. Az enyém, amint leülök a kanapéra, jön és behelyezkedik az ölembe.

Szobából viszont egyiket sem lehet kizárni, kivéve, ha becsukod az ajtót.

Ha bent akarsz macskát tartani, nem lehet úgy, mint eddig, ivartalaníttatni kell.

Teljesen egyetértek az előttem szólókkal, bent tartott szeretett cica nagy eséllyel ilyen lesz amilyet leírtál.

Nekem van egy meggyőződésem hogy 50%-ban kutya cicám, aki ragdoll.

Ettől függetlenül minden macska lehet ilyen, házi vagy nem házi, nem(csak) fajtafüggő.

Azt is meg kell jegyezni hogy van olyan cica akit hiába tartasz odabent és adsz meg neki mindent, le sem fog kakkantani (ismerek is ilyet, jobb sora nem is lehetne és mégsem érdeklik az emberek egyáltalán, nem kell neki simi, nem kell neki semmi, kizárólag a kaja).

Legnagyobb részben egyéniség-függő a dolog.

Egyetértek.

Ahogy az előzők írták,egy sima házicica is lehet ilyen.Nincs két egyforma.

Nekünk két házicicánk van:az egyik bújós,játékos,kis termetű.A másik lusta,majdnem egész nap alszik,a simogatást nem nagyon igényli.Ja,és kijárósok,de télen legtöbbször bent vannak.

Rengeteg kinti, nem fajtatiszta, sima házimacskám volt már. (Legalább 15 az évek alatt.)

Nekem mindegyik ilyen volt, kedvesek, érdeklődőek. Egész nap itthon voltak, amikor hazaértem már a kapunál/ajtónál vártak, ha kimentem kertészkedni akkor is leültek mellém, egyszerűen a füvet nem tudtam levágni, vagy a cserepet nem tudtam hová letenni, mert mindenhol ült egy cica. :)

Amikor kaktuszt ültettem, még a cserépbe, a kaktuszra is ráfeküdtek és nézték mit csinálok, aztán szedegethettem a macskaszőrt a kaktuszról (nem sérültek meg a macskák).

Ha kimentem diót szedni vagy petrezselyemért a kertbe a macskák jöttek utánam. Amikor almát szedtünk és többször fordultunk a rekesszel, akkor is szaladtak velünk le-fel egész végig, nagyon vicces volt. És nem azért, mert éhesek voltak, nem is nyávogta, csak jöttek mindig.

És az enyémek is megtanulták, hogy nem jöhetnek be, nyitott ajtónál is mindig csak a küszöbre ültek le, nem jöttek be.

Némelyik annyira ragaszkodó, hogy leesem miattuk a lépcsőn, mert folyamatosan bújnak a lábamhoz, komolyan nem tudok mozdulni. A múltkor is kinevetett a postás, mert látta, hogy jövök a macskákkal a lábamon, de nem bírtam haladni tőlük és kiabáltam, hogy várjon meg. Komolyan kellett legalább 2 perc, mire odaértem hozzá, mert a lábam köré tekerednek a cicák, és nem tudok lépni, nehogy leessek, vagy rájuk lépjek. Ellökhetem őket a lábammal, de rögtön ugranak vissza (erősebben meg nyilván nem fogok belerúgni).

Legtöbbször nekünk is előjönnek, ha vendégünk van, de leginkább csak ha ismerős érkezik. Ha ismeretlenek jönnek, akkor csak a legritkább esetben jönnek elő, de szerintem ez normális. Ne is menjen oda akárkihez a macska. De szerintem ha hívnám őket, előjönnének akkor is.

Szóval hatalmas hülyeség általánosítani. Szerintem nagyrészt nevelés kérdése a dolog, a gének önmagában nem határoznak meg mindent.