Elhoztam tegnap egy cicát, nagyon örültem neki, de ma szeretném vissza vinni. Mit gondoltok?

Adj időt magadnak, meg a cicának! Ne vidd vissza! Meglátod, hogy egy kicsit szomorkodsz még, utána meglátod benne azt, hogy ő egy teljesen más személyiség, nem az előző cicád.

Arany falatok, hidd el, egy kis idő és imádni fogod. (nekem 2 sziámim volt). Szedd össze magad egy kicsit és tölts vele egy kis időt. (-: Írj, hogy mi lett veletek

Szia! Nagyon nehéz helyzet, nekünk 14 évig volt egy csodálatos kutyusunk, mellette nőttem fel. 22 éves voltam, amikor elveszítettük. Rettenetesen fájt, sőt, még a mai napig is megkönnyezem, ha beszélek róla. Viszont van azóta 2 tündéri kutyuskám, mindkettőt menhelyről hoztuk, és tudod, arra gondoltam, hogy a meghalt kutyus is annak örülne, ha megmentenénk egy kis társát. A halott cicádért már semmit nem tehetsz, lehet, hogy ilyenkor a lelkifurdalás is dolgozik az emberben, de hidd el, nem kell. Ameddig élt, gondoskodtál róla, szeretted, és ez a fontos. Idő kell, hogy megszokd az új cicát, lehet, hogy teljesen más természetű lesz, de gondolj arra, hogy a régi cica már sajnos a múlt, az új viszont a jelen, és még ha most idegenkedsz is tőle, előbb-utóbb úgyis imádni fogod. Úgyhogy szerintem gondold át még egyszer, ne az foglalkoztasson, hogy illik -e visszaadni vagy nem, arra gondolj, hogy elhoztál magadhoz egy kis élőlényt, aki rengeteg szeretetet fog adni neked, ha megismeritek egymást. Én a helyedben, bármilyen nehéz, nem vinném vissza a kiscicát. Attól még emlékezhetsz a régire jó szívvel!

Remélem, tudtam segíteni, tudom, hogy nehéz a helyzet annak, aki tényleg igazi állatbarát. Légyszi majd írd meg, hogy döntöttél! Ha esetleg van még kérdésed, nyugodtan írd meg.

Az előző válaszoló minden leírt. Friss a fájdalom, de ha adsz elég időt magatoknak, őt is megszereted. Ne hasonlítgasd az előző cicádhoz, fogadd el olyannak, amilyen.

Ha ezután is úgy érzed, hogy nem megy, még mindig visszaviheted vagy kereshetsz másik gazdit neki. De menhelyre tényleg ne add szegényt! Nem tudom hol laksz, ha nem túl messze, mi szívesen befogadjuk a cicát szobacicának.

A 91%-os 7:14 vagyok (egyidőben többen írtunk :) )

Ne sírj, legalábbis még ne előtte. Mint írod, nem is olyan kicsi már, neki is megrázkódtatás az otthonváltás, és 3 hónaposan már a gazdijához is kötődött, most meg itt van egy idegen helyen, egy idegen lény zokogva közelít hozzá, így méginkább érthető a riadalma. Próbálj megnyugodni, játssz vele (adj neki egy pingpong labdát, vagy köss madzag végére papírmasnit, azt is imádják!) így hamarabb fel fog oldódni. Aztán, ha látod, hogy ő is tud idétlenkedni, tündéri szőrcsomóba gömbölyödve harcolni a labdával, úgy megszereted, hogy csodálkozni fogsz a mostani szomorú gondolataidon.