Kezdőoldal » Állatok » Macskák » A cicám rákos, összeomlottam,...

A cicám rákos, összeomlottam, mit tegyek?

Figyelt kérdés

Sziasztok! 1 hete az idegösszeomlás szélén vagyok,mióta megtudtam, hogy a kicsim limfómás. Képtelen vagyok elveszíteni,kölyök kora óta rendkívül erős kötődésben élünk együtt. Az orvosok eddig különbözőeket mondtak: 1.Nagyon fog szenvedni és nem gyógyul meg,altassuk el.

2.Kemoterápiával gyógyítható lenne, persze nincs rá garancia.

3.Vagy a betegségébe fog belehalni vagy a kemoterápiába.


Rettentően ragaszkodom hozzá, de persze nem akarom szenvedések árán, erőszakkal életben tartani. Bármit is választok abba bele fogok érzelmileg rokkanni, mivel:

-ha NEM kezeltetem, mindig ott lesz a szörnyű érzés, hogy meg se próbáltuk,

-ha kezeltetem és még több szenvedés után meghal, akkor azért mert még jobban megkínoztattam,

-ha elaltatom (amire egyelőre képtelen vagyok még csak gondolati szinten is) akkor azzal a tudattal fogok élni, hogy megölettem, pedig lehetett volna esélye.

1 hete nem eszem,nem alszom, eddig nem volt pszichés problémám, most az 1 hét alatt viszont kész idegroncs lettem, állandó kontrollálhatatlan sírógörcseim vannak ha a cicára gondolok. Ha orvoshoz viszem csak bőgök, meg sem tudok szólalni, már mindenhol lejárattam magam ahova betettem a lábamat. De a lényeg: bármit megtennék a cicámért, de nem tudom mi a legjobb az ő érdekében. Állapota: alig mozog,néha eszeget de nyomokban sem hasonlít a régi önmagára. 9 éves.



2014. márc. 3. 15:44
1 2 3 4
 11/40 anonim ***** válasza:
100%
Az én cicám is rákos volt. Semmi olyan panasza nem volt, amitől szenvedett volna (jó étvágya volt, nem volt fájdalma, élénk volt.) Az állapotrosszabbodás nagyon hirtelen jött, 1,5 nap alatt eljutottunk oda, hogy már szenvedett. Azonnal rohantam vele az orvoshoz, hogy altassa el. Addig nagyon féltem, hogy fogom viselni, elképzelni sem tudtam, hogy milyen lesz. Olyan megkönnyebbülést még soha nem éreztem, mint akkor, mikor örökre elaludt a kezeim között, hiszen tudtam, hogy vége a szenvedésének. Tudom furán hangzik, de jó érzés volt, hogy már nem rossz többé az én kis drágámnak. Ott már nem akartam semmi mást, csak hogy neki legyen jó, én nem számítok.
2014. márc. 3. 17:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/40 anonim ***** válasza:
Szerintem is válaszd a kemot mert legalább meg van ez esély bár ne legyen így ha szegény cicán még se segít akkor meg baromi rossz lesz végig nézni a szenvedését még egyszer mondom ne legyein így. Már én is veszitetem el cicám csak ő nem beteg volt hanem eltűnt már több mint 6 éve de azóta is hiányzik, nekünk azóta van másik cicánk őt is szeretem de nem ugyan olyan mit a másik. Na ez lényegtelen bocs nem akarlak ezzel is terhelni. Remélem a te cicád meggyógyul és még sok-sok évet lesztek együtt én szoritok neki/nektek.
2014. márc. 3. 17:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/40 anonim ***** válasza:

Ha végig bírod csinálni (emberileg és anyagilag) akkor a gyógyítás, ha nem akkor amíg a macska jól érzi magát addig nincs teendőd. Amikor már rosszul érzi magát, úgy is "kérni fogja" az "altatást".


Sok éve csináltam végig egy kandúrral. Sokáig tartott kiheverni...

2014. márc. 3. 17:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/40 anonim ***** válasza:

Az előző vagyok


Jó döntés nincs


Ha a kezelés mellet döntesz sok szenvedéssel jár


Ha nem, akkor nem derül ki, hogy mi lett volna ha...

2014. márc. 3. 17:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/40 anonim ***** válasza:
100%
Próbáljátok meg a kezelést. Nincs vesztenivalód. Ha nagyon rosszul lesz, majd elaltatod. Addig úgy sem fogod rászánni magad, amíg nem látod a saját szemeddel, hogy nincs más lehetőség és akkor már jobb kezeltetni, mint várni arra, hogy kiszenvedjen.
2014. márc. 3. 18:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/40 anonim ***** válasza:
Kitartás! Az a baj hogy marhára sokat kérnek el a dokik még pár gyógyszerélt is nem hogy kemoért. Szerintem tarts ki a cicádért! A barátnőm macskáját autó ütötte el. Egymás után kétszer vagyis négy kerék ment át rajta. Bőgve rohant a dokihoz a cicával én meg vele. Doki azt mondta altassuk el mert már menthetetlen. Nem altatta el és egy év után ugyan elvesztette egy mellső lábát de a kiskocsijával és barátnőmmel boldogan él! Szóval nincs reménytelen.
2014. márc. 3. 21:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/40 A kérdező kommentje:

Köszönöm az emberséges válaszokat, erőt adtatok nekem!:)

Egyébként csak hogy okuljatok a példámból leírom a mai esetemet. A cicát 1 hónapja hurcoljuk dokikhoz, már sokan megvizsgálták, többek közt az Állatorvosi Egyetem munkatársainál is jártunk. Ugyanazt mondtuk el mindenhol: régóta tartó hányás, hasmenés plusz fogyás. Ma kritikus állapotba került a cica, elvittük egy újabb orvoshoz aki közölte, hogy életveszélyesen ki van száradva a cica, azonnal infúzió kell neki.(Egyébként valóban iszonyatos állapotban volt,de nem tudtuk pontosan miért.) Eddig is sejtettük, hogy ki van száradva, miután az embereknél is kiszárad akinek hányós-hasmenéses gondjai akadnak, de bíztunk az orvosokban: "csak szólnának ha nagy lenne a baj". Hát nem! Egyiknek sem jutott eszébe, hogy talán lehetne ezt ellensúlyozni valahogy, mármint az egyre növekvő folyadékhiányt. Pedig mindig mondtuk, hogy nem nagyon látjuk inni a cicátstb. Hümmögtek,simán konstatálták a panaszokat és természetesenek vették őket, hiszen ennek a ráktípusnak eleve ezek a tünetei. Ami a lényeg: sose érezzétek magatokat biztonságban csak mert gyakran látja (évek óta ismert, megbízható!) állatorvos az állatkátokat, igenis gondolkodjatok néha helyette. Ha ma nem vittük volna el egy újhoz, valószínűleg nem marad meg. Mostantól minimum 3 egész napos infúzió kell neki, hogy egyáltalán esélye legyen életben maradni és odáig jutni, hogy belefogjunk vele bármiféle terápiába.

Infuzió: napi 10 ezer forint. Nem az összeg miatt írom (bár nyilván rengeteg), hanem azért mert ez már mehetett volna a kicsi célirányos kezelésére, ehelyett most próbáljuk egyáltalán szintre hozatni amit ha a többi orvos kicsit figyelmesebb nem is kellett volna. Utoljára 2 napja látta doki és ő se szólt semmit, pedig már akkor is nagyon nyúlós,merev volt a kis mundérja, ami a kiszáradás egyik legláthatóbb jele. Döbbenetes, hogy állatorvosi dimplomája van mindnek és mégis hagyták volna (1 doki kivételével) kiszáradás miatt elpusztulni.

2014. márc. 3. 23:04
 18/40 Napsugar11 válasza:

Szia, alternatív daganatterápiával foglalkozom, igaz, embereknél, de ahogy tudod, a terápiákat állatokon próbálják ki, és így rájuk is ugyanúgy képesek hatni. Sajnos, amikor az Édesapám daganatos lett, még nem voltak ismertek ilyen alternatív szerek, így a kemó mellett maradtunk, de Ő érezte, hogy nem jó neki... Sajnos igaza lett, és szörnyű szenvedések között kellett itt hagynia a földi létet...


Talán ez vezetett oda, elfordultam a hagyományos gyógyászattól, és azóta más módszerekkel igyekszem javítani a betegeim állapotán. Szerencsére találtam 2 olyan magyar készítményt, ami rendkívüli hatásokra képes.


Az egyik egy olyan készítmény, ami a P53-as tumorszupresszor enzimet képes megnövelni azokban a sejtekben, amikben ez a szint alacsony. Ez az enzim képes a sejtosztódási hibákat javítani, és ha ez nem lehetséges, akkor a sejtet öngyilkosságba kényszeríti.


A másik a humán sejtciklusba avatkozik bele, ez egy információs gyógyászaton alapuló kapszula, és kiegészíti az előzőnek a hatását úgy, hogy harmonizálja a sejtciklust.


Mindkettő SOTE által alátámasztott módszer, mellékhatások nélkül.


Ha gondolod, hívj fel és segítek, mert szerencsére több olyan esetről hallottam, ahol kutyusnak, cicusnak adták, és működött.


Berkes Judit 70 318 7130

2014. márc. 4. 12:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/40 anonim ***** válasza:
Nagyon sajnálom ami Veletek történik, én is átmentem pontosan ugyanezen, igaz nálunk nem rák volt a diagnózis, más gyógyíthatatlan betegség. Mi is megpróbálkoztunk kezelésekkel, ezzel-azzal, de az ide-oda hurcolgatással, fájdalmas kezelésekkel csak rosszabbat tettünk a cicával. Előtte lassan romlott csak az állapota, miután hordtuk az orvoshoz utána rohamosan, és két héten belül itthagyott minket. Nekem muszáj volt meghoznom a döntést az altatással kapcsolatban mert iszonyúan szenvedett, fuldoklott, maga alá vizelt, fájdalmai voltak. Neki már megváltás volt. Én azt gondolom ha ennyire beteg és nincs sok remény a gyógyulásra akkor hagyjátok a kemót, vigyétek haza, kezeljétek a tüneteit, fájdalmát és legyetek vele amíg lehet. Ha pedig már nagyon szenved akkor el kell altatni. Ilyenkor nagyon fontos önzetlennek lenni, csak a cica érdekét nézni. El kell tudni őket engedni az út végén, segíteni nekik hogy méltósággal, szeretetben mehessenek el.
2014. márc. 4. 14:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/40 anonim ***** válasza:
Jobban van a cicád? Eszik, iszik? Tud üríteni? Járkál? Dorombol, kéri a simogatást?
2014. márc. 5. 00:13
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!