Van vmi megoldás? Van Magyarországon macskaviselkedés szakértő?
Sziasztok.
Röviden megpróbálnám elmesélni a történetet...
Egy menhelyen önkéteskedem már 6 éve. Igencsak erős érzelmekkel viseltetek az esélytelen állatok sorsával. 3 cicám van és egy kutyám. A kutyusnak melső jobb lábát amputálták egy autobaleset miatt. A 3 cica pedig mind súlyos viselkedésproblémával lettek elhozva. Agresszívek voltak, féltek, ndm bíztak az emberben, nem voltak szobatiszták stb. 2 cicát rengeteg türelemmel, bizalommal teljesen sikerült szocializálnom. Kedvesek, bújnak, semmi gond nincs velük(2 év eltéréssel kerültek ide, az idősebb fiút 3 éve hoztam el)Azonban 5 hónapja az állatorvos behozott egy cicát(2 éves vt)akit azért vittek hozzá, hogy elaltassa. A kislány, Lulu azonnal elvarázsolt, tudtam, hogy vagy én, vagy a halál lesz a sorsa, felnőtt problémás allat senkinek sem kell. Szegénykémnek törött a farka, 3 bordája eltört, és rosszul forrt össze, így konkrétan kiáll az egyik oldalt. Magamhoz vettem. Minden bizonnyal súlyosan bántották, így teljesen megértem, hogy nem bízik az emberekben.
1 hónapig nem jött ki a fotel alól, de sikerült idővel kicsalogatni. Azonban azóta az állapota stagnál. A többi álattal nem barátságos, fúj rájuk, de verekedni nem szoktak. Velünk viszont nagyon agresszív. El nem menekül, de fúj, morog köpköd, támad, foggal karommal, akkor is ha nem érünk hozzá. Nem tudom mit csináljak. Mindig is macskás beállítottságú voltam, az összes magyarul kiadott irodalmon átrágtam már magam, sem játék, sem nasi, semmi nem vállik be. A lakás egy konkrét cicapalota, anélkül körbe tudják járni, hogy a földet érintenék, teli van polcokkal, cicabútorokkal, az erkélyre szintén kimehetnek, az is biztosítva van cicahálóval, cicafűvel, macskamentával, bútorral ellátva.
Lulu 5 hónapja van nállunk, és nem tudok rá hatni. Kérdeztem mér tenyésztőt, 6 állatvorst, menhelyeseket, és semmi nem vállt be.
Viszont van egy még nagyobb "problémám". A párommal már egy éve próbálkoztunk baba ügyben, már orvosokhoz jártunk, azt hittük, valami gond van. Amikor hazahoztam a cicát leálltunk, hiszen először szocializálni kéne ugye őt...viszont hamar kiderült, hogy még azelőtt egy héttel teherbe estem, hogy Lulu idekerült. Mindketten elsírtuk magunkat örömünkben, de a boldogságunk addig tartotz, amíg bele nem gondoltunk, hogy mi lesz így a macskával? Rettegek a baba miatt, félek a cica kárt tenne benne.
A párom teljes mértékben a falra mászik a cicától, már 2x kelett orvoshoz vinnie, mert akkorát harapott belém, hogy ölteni kellett. Én próbálok kitartani a cica melett, tudom, hogy nem az ő hibája az egész, de lassan választanom kell közötte, és a férjem és gyermekem közt...
Viszont nem akarom őt visszavinni a menhelyre, mert tudom, hogy altatás lenne a vége, és azt nem tudnám elviselni, darabokra törne a szívem. Teljesen tanácstalan vagyok. Van Magyarországon szakember, aki tudna segíteni? Mit tehetnék mégis? Türelmes ember vagyok, a többi cicámnak is egy évbe tellett, mire normális cicák lettek, de most szorít a határidő a baba miatt.
válasza: válasza:A kutyák sokkal jobbak. <3
Amúgy ha nem tálalsz megoldást akkor a férjed es a baba azért csak fontosabb ...te megtettel mindent, illetve még egy szakembert próbálhatnál meg amit írtál is (ha tálalsz ) de van olyan állat akit sajnos mar nem lehet megnevelni olyan súlyos az állapota.. Ritka, de van ilyen.
válasza:Utolsó vagyok.
Amúgy becsüllek hogy nem adod fel es kitartasz mellette!
válasza:Első körben próbáld meg megnyugtatni.
Én épp most nézelődöm, mert pár régi bútor cseréje felbolygatta az egyik macskámat, sok helyen dicsérik, és az éppen általam olvasott könyvben is szinte minden problémára nagyon ajánlják a Feliway párologtatót.
Szintetikus feromont fúj szét, amit a macskák akkor hagynak maguk után, ha elégedettek. Állítólag nagyon nyugtató számukra, egy próbát mindenképpen megér.
Próbáljatok meg sokat beszélni hozzá. Kedvesen, türelmesen, ne hallja a hangotokon, ha esetleg ódzkodtok már tőle. Ne piszkáljátok, csak beszéljetek hozzá. A könyvben ajánlják, hogy olvass fel nekik valamit :D Az enyémek pl. azt is szeretik, ha éneklek, mindig körülöttem fekszenek olyankor.
Náluk a szeretet jele, ha a szemébe nézel, és lassan pislogsz. Olyan cica, aki jóban van veled, viszonozza is. Tőle kezdetben ne nagyon várjátok, de talán megenyhül, ha kommunikáljátok felé, hogy fontos nektek.
Nálunk a két cica családtagnak számít, így nagyon nehezemre esik, de én is azt mondom, hogy talán el kéne ajándékozni azt az állatot, ha ezekkel sem sikerül betörni. Éppen úgy, mint nálunk, köztük is vannak mentális betegek. Ha nagyon megkínozták, az örök sebeket ejthetett rajta lelkiekben, nem biztos, hogy sikerül szocializálni szegényt.
Bármennyire is szeretnénk, nem mindenkin, mindenen lehet segíteni.
Jó dolog, hogy megpróbáltad, de nem biztos, hogy jó helye van nálad.
Egy ilyeneket átélt macsek inkább egyedül lenne, és a leírásod szerint sokan vagytok. Ha nem is támadja a többi cicát, nem feltétlenül érzi magát biztonságban ilyen tömegben.
válasza:Hozzátenném, hogy ha a párod ellenségesen áll a macsekhoz, akkor sajnos nem sok az esélye, hogy lesz a dologból valami.
Nagyon okosak, egy apró hangsúlyból rájönnek, ha szidják őket a "hátuk mögött", megérzik az ellenséges légkört.
Mindenkinek nagyon össze kéne fogni a cica rehabilitációjához, szinte lehetetlen dolog így :(
Feliwayt évek óta használunk ismerem. Azt is tudom, hogy megy a cicaimodítás, kedvesen lassan beszélek hozzá minden nap. A társaságomat már keresi, jön utánam lassan, ha szobát váltok. A kutyus kint van, a 2 cicáé pedig az emelet, ők velünk alaszanak, Lulu-é az alsó. A cicákat azért próbáltam meg bevonni, hogyha azt látja, hogy ők bizalmasak, akkor talán ő is könnyebben megbarátkozik velünk. Párom pedig nem úgy szidja. Ő is sokat foglalkozok vele, beszélget hozzá, enni ad neki, játszik vele(játszani játszik, kaját elfogadja, de semmilyen kontaktok nem enged....)
Nem akarok róla lemondani. A többi is baromi nehéz eset vt. Neurógiai gondja nincs, már 3 doki is kivizsgálta, ami elég nehézkes, mivel mindenkit szétszed, ha hozzányúlnak. Egészséges, tehát fájdalmai sincsenek, nem azért támad, mert fáj neki az érintés. Minden bizonnyal az a baja, hogy csak ütve, rúgva volt, így fél a lábunktól, kezünktől. Leülök a földre, a közelembe kucorodik de mindig nekem háttal. Ismerem a testbeszédet, szal tudom, hogy ez azt jelenti, nem kér belőlem.... elég tapasztalt macskás vagyok, minden lehetséges dolognak utána jártam...már csak egy szakértőben bízhatok, nekem ez túl nagy feladat. Ezért lenne szükségem egy magyar jackson galaxyra, mert tudom, ha kiadom a kezeim közül az a halálos ítélete, és egyszerűen nem tudnék a tükörbe nézni utána....
válasza:A legjobb megoldás valaki lenne, akinek van ideje ahoz, hogy türelmesen elnyerje a bizalmát.
De gyors, hatékony megoldás, ebben az esetben, hát, nemtudom.
Föleg ugy, hogy gyakorlatilag mindent kiprobáltál. Egyetlen mondszer van, ami muködhet, de az messze van a kedvestől: Különzárod, és konkrétan éhezteted, hogy amikor kap enni, akkor az életbenmaradását veled kapcsolja össze mint pozitiv megerösités. Régi jólbevált kegyetlen modszer a vadállatok szeliditéséhez. -_- Hatékony a maga primitivségében, de.. szoval eléggé meh. De igy, hogy sürget az idő, és azt akarod, mindenkinek jó legyen... Egyedül ezt tudnám tanácsolni. És nem azért, mert "jó, civilizált" modszernek tartom.
válasza:Szia! Minden elismerésem a tiétek, amiért ennyit törődtök a problémás állatokkal. Én nem vagyok szakértő, és sajnos nem is tudok róla, hogy az országban lenne ilyen. Laikusként csak a következőket tudom mondani:
Jól látod, Luluból valószínűleg soha nem lesz ölcica. Talán kínozhatták is, iszonyúan megrendülhetett az emberekbe vetett bizalma. De az idő nagy úr, 5 hónap az semmi a 2 év szenvedéshez képest. (Én 1 éve hoztam haza egy nem problémás felnőtt cicalányt, neki is bő fél év kellett, hogy az új helyet teljesen megszokja és elengedje magát). Ha nem erőltettek semmit, csak csináljátok, amit eddig, akkor lassan, évek alatt még sok szép eredményt elérhettek. Azt mindenképp, hogy a támadások elmaradjanak.
Persze a baba-dolog megbonyolítja az ügyet. A picit az első egy évben tudomásom szerint minden macskától és kutyától távol kell tartani, hiszen az állatok még nem érzékelik, hogy ő is ember, zsákmánynak tekinthetik. Tehát a babádat nem csak Lulutól, hanem a többiektől is óvnod kell, nem hagyhatod őt felügyelet nélkül az állatokkal. Ha már totyog, akkor "emberszámba" veszik, és ez a veszély megszűnik.
A kérdés, mi lesz Lulu és a pici viszonyával 1 éves kora után? Nos, szerintem bő egy év alatt Lulu is kissé nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válhat. És én már számtalanszor megfigyeltem, hogy a cicák sokkal megbocsájtóbbak a gyerekekkel szemben. Az is lehet, hogy ő fogja megtörni Lulu embergyűlöletét.
Szóval szerintem ne aggódd túl. Luluval ne "foglalkozz", csak hagyd, hogy ott élje a maga kis életét. Ha megvan a pici, sose legyenek egy helyiségben, max. ha a picivel van valaki. (Ha jól értem, házban laktok, nem szűk helyen). Egy év után meg majd meglátod. Ha akkor is reménytelennek látszik a helyzet, akkor újra lehet gondolni a cicától való megválást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!