Kaptam egy macskát, mit csináljak vele? (többi lent)

Elég sok mentális betegségem van, nem vagyok beszámítható, 6éve járok terápiára, pszichiátrián is kezeltek, nem akarok állatot tartani, mert az csak szenvedni fog mellettem.

Megmondtam a családomnak is, hogy nem akarok állatot tartani, de a dokim kitalálta, hogy ez a legjobb terápia, meg az anyukám és párom is azon a véleményen vannak, hogy egy szőrös kis állat majd meggyógyít, ezért vettek nekem egy macskát, ami ráadásul jó drága volt, mert fajtatiszta. És persze jó drága neki a prémiumkaja, a szilikátos alom, az oltások, az ivartalanítás, az összes macskaholmi... nem vagyok milliomos, nincs munkám a betegségeim miatt és még tb sem jár nekem, amiből a gyógyszereimet meg tudnám venni normális áron. Persze mindent megveszek a cicának, csak így semmi másra nem jut. Párom meg a szülők finanszíroznak mindent és persze megy a dobálózás, hogyha már ilyen drága állatot kaptam, igazán kereshetnék egy kis pénzt. (szóval erre ment ki az egész, mi? ha állatom van meggyógyulok és majd lesz munkám??)

A kisállat még 1 hónapja sincs nálam, de máris sokkal rosszabbul vagyok, az első héten hiába csináltam bármit, belekakilt az alomba de nem mosdatta le a fenekét és mindent összekent. Minden reggel erre ébredtem, már azt hittem megőrülök, 10esével szedtem be az 1mg-os frontint, mert éreztem, hogy úgy megy fel bennem a pumpa, hogyha nem higgasztom le magam, akkor a macska ki lesz vágva az ablakon... de nem tettem semmit, csak kizártam a szobából amiben voltam, amíg nem hatott a gyógyszer. Én tényleg imádom az állatokat, de ez nem felelős állattartás!

Mostmár szerencsére a kaki dolog egyre kevesebbszer van, mert végre megtanulta, hogy ne lépjen bele meg mosakodjon. Most meg kezdi a következő hülyeséget: mindent szétszaggat, ami kedves nekem. Van mászókája, kaparófája, még akadálypályát is építettem neki a nappali közepére (nehogy már jó legyen a közérzetem és legyen egy kis önértékelésem, hogy renddel és tisztasággal fogadom a páromat) mindenhová madzagok vannak felakasztgatva, kismillió papírgalacsin meg összecsomózott rossz zokni, szívószálak, rossz tollak, játékegerek vannak mindenfelé, hogy azokkal játsszon, de fittyet hány rá. A 46ezer forintos függönyt miszlikbe aprította, az anyukámtól kapott szép szatéplepedőmet is szétszakította, tönkretette a székem háttámláját, a plüssmacimat, amivel aludtam és a páromtól kaptam a szülinapomra. Mindent, ami fontos nekem! Simogatni sem lehet, mert azt hiszi játszok vele, a körmét nem dugja ki, de harap, mint a veszedelem. Tiszta véres harapásnyom a kezem, attól is félek, hogy nem hiszik el nekem, hogy a macska csinálja és majd megint jön a l*cseszés, hogy "persze a macska, mi? Vagy inkább megint elkezdted magad szúrkálni!!"

Már próbáltam megebszélni ezt a párommal és a szüleimmel, de csak jól lekiabáltak, hogy még egy macskára se tudok vigyázni. Teljesen kivagyok idegileg, ami eddig jó volt azt mind elrontotta a kiscica és egy szavam se lehet, semmi és még retteghetek is, hogy mi lesz, ha nem tömöm magamba a nyugtatót, akkor a cicával se tudok többé kedves lenni, hanem kitekerem a nyakát. Tudom, hogy nem szándékosan teszi tönkre az életemet, de egyszerűen utálom, hogy ittvan! Miért nem bírták megérteni, hogy nekem nem való kisállat?