Mi lehet a baja a kiscicámnak, ha odakapott neki a kutyám?
Van négy 5 hetes kiscicám. Nagyon picik még, nemrég kezdtük őket szilárd táplálékkal is etetni, meg szoptatni, mert a mamacica hozzájuk se nyúl.
Ma az egyikükhöz délben odakapott a kutyám (nem tudom, hogy mi történhetett, mert háttal ültem, és a kutya az összes cicámmal jól kijön. Ott volt a pici a nagyobbakkal egy brancsban az ajtó előtti verandán játszottak, és a kutyám is ott feküdt velük.
A kiscica orra elkezdett vérezni, meg picit a bal szeme mellett is, pár percig csukott szemmel, ülve kóválygott, fájt neki és nagyon megijedt.
Gyorsan felvettem, megtörölgettem az orrát, ami pár perc múlva el is állt (nem veszített sok vért), de nem tudott megnyugodni nálam.
Ezután még cumizott egyet (nem túl sokat), és a többiektől távol félárnyékba lefeküdt a placcon, és onnantól majdnem egész nap aludt.
A szeme a délután folyamán bedagadt, alig lát ki rajta, könnyezik, és nagyon rossz kedve van. A baleset óta csak pár szem tápot evett, amikor anyukám megkínálta, de nem is szopizott, és konzervet sem evett. A par szem táp után is folyton vissza akart menni az alvóhelyére, amíg a többiek játszottak.
Nem láttam, hogy hol érhette el a kutyám, de a fentin kivul kulserelmi nyomot nem latok rajta, viszont aggodom, hogy így "lebetegedett".
Szerintetek mitől van ilyen rossz kedve?
Ui.: ma már lefektettuk oket, de ha holnap is ilyen rossz kedve lesz, akkor elviszem orvoshoz.
válasza:
válasza:Minél hamarabb az orvos, sok ilyen esettel kerestek már meg!
A gyógyszer sem lesz kizárt.
válasza:"Rossz kedve"
Annyira buta vagy, hogy az fáj. Simán kaphatott agyrázkódást pl.
válasza:Szóval ott ültél, és nézted, ahogy a kiscica jól láthatóan szenved, aztán úgy döntöttél, hogy ha nem alussza ki a - valószínűleg sokkal súlyosabb, mint amilyennek tűnik - sérülését, akkor talááán elviszed szakemberhez.
De lehet hogy erre nem lesz szükség, magától is el tud pusztulni.
Kit érdekel hogy már alszanak, ha baj van kapcsold rájuk a villanyt, kapd fel a cicát, és rohanjatok vele az ügyeletre.
Akkor is, ha épp a kedvenc sorozatotok megy, akkor is, ha holnap fel kell kelni suliba.
Bopció, most rögtön írj egy Facebook-posztot: "Elajándékozom szerető otthonba ezt a cicacsaládot, mert engem csak az érdekel hogy cukik, de felőlem az összes feldobhatja a talpát, amelyik nem képes öngyógyulni"
válasza: válasza:A kutyustól semmi baja nem lett. Ezt rájöttem, hogy így interneten keresztül nehezen tudják megítélni az emberek, akik nem látják az adott helyzetet élőben. De köszönöm mindenkinek, aki ennyire aggódik az állatokért, és próbált szépen vagy kevésbé szépen rávenni arra, hogy mutassam meg a kiscicámat orvosnak az esettel kapcsolatban. Tényleg köszönöm, hogy ennyire vigyáztok az állatokra, akiknek csak mi vagyunk.
A Picikém amúgy október 25-én hajnalban meghalt. :( az én hibámból történt, amit soha nem fogok megbocsátani magamnak.
Időközben ugyanis elkapott egy fertőzést, ami itt nálunk végigsöpört eddig az egész kolónián (a kijárós orvos a legtöbbször emiatt járt nálunk az elmúlt 20 évben, és lekopogom, még soha senki nem halt bele).
Szóval elkezdett könnyezni a szeme, meg picit lomhább is lett, mint a többiek, meg nagyon törékeny is volt szegény még, és elkezdett étvágytalan lenni. (Evett valamennyit, de nem túl sokat, vizet is alig akart inni.) Elvittem az állatorvoshoz, aki már az elején aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a korához képest milyen pici, bár elszámoltam magam és 2.5 hónaposnak mondtam, amikor még a 2 hónapot sem töltötte be. Így rögtön azzal indítottunk, hogy 2 nap múlva vissza kell hozni kontrollra, mert aggódik miatta. Ezután már én is jobban aggódtam, mert ilyet még egyik cicámnál se kértek. Kapott 4 féle injekciót (2 féle antibiotikumot, vitaminokat, meg mivel picit ki is volt száradva, így egy gyorsan felszívódó infúziót is.)
Hazahoztam, és egész nap annyira fáradt volt szegény, hogy kiterült. Nem engedtem ki a többiekhez, mert már picit hűvösebb volt az idő, meg látni akartam, hogy mit csinál. Este viszont 10 óra körül felkelt, szólt, hogy szeretne valamit. Kapott enni-inni (ekkor már többet evett), aztán megint sírt, hogy ki akar menni a többiekhez. Ők egy kis dobozkában szoktak aludni a teraszon az ajtónk előtt, és a pici cicák is itt játszanak-fekszenek-alszanak napközben, de ejszakara bezarjuk oket egy melléképületbe, ahol melegebb van. A pici cicákat ekkorra már bezártuk estére, tehát csak a nagyobbacskák voltak itt, meg a Picikém anyukája. Betettem hozzá a dobozba, hogy ha szeretne az övéivel lenni, és amúgy evett-ivott is, akkor miért ne lehetne.
Anyukám éjfél körül ránézett, minden rendben volt. Én fél 2 körül mentem ki utoljára, még ugyanúgy az anyukája mellett volt a dobozban (szopizni akart). Még bevittem megetettem mégegyszer egy másik nagyobb cicával együtt, már úgy láttam, hogy új erőre kapott. Aztán újra szólt, hogy ki akar menni. Visszaraktam az anyukájához a dobozba.
Reggel 6-kor keltünk. Addigra meghalt a Picikém. :( Agyonnyomta az anyukája. Még meleg volt, mikor kivettem a dobozból a kis testét, de Ő már elment. Azok az üres szemek és az élettelen pici kis teste teljesen lesokkolt. Belémegett. A kertunkben csináltam neki egy kis sírhelyet, és eltemettem. Aznap lett volna 2 hónapos.
Azóta is minden nap eszembe jut, hogy mi lett volna, ha nem engedem ki. Lehet, hogy itt halt volna meg velem, és sosem látta volna többet a mamáját vagy a játszótársait, de legalább biztos lehetnék abban, hogy nem én vettem el az életét.
Nyugodj békében, Picikém :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!