Kaptam 2db posta galambot tavaly ősszel születtek mikor engedhetem ki őket nem fognak el menni?

Ezt akkor fogod megtudni ha kiengeded őket,vagy elmennek vagy nem.Ha közel van a régi dúcuk akkor ha hazamennek

elmész értük és visszaviszed őket.Pár napig zárva tartod megint aztán újra kiengeded,ha visszamegy újra elmész stb.

Előbb utóbb megszoknak.Arra is van esély hogy ottmaradnak nálad előszörre is ha kiengeded. Az is lehet soha többé nem látod

őket.

Ha elég nagy a dúcod és nem testvérek és párban vannak megvárhatod hogy kb májusban letojjanak .

Ha ezáltal lesz nekik fészekállapotuk,szinte biztos hogy nem mennek el.Tehát a letojást követő 7-10 napon engedd ki őket.Hol laksz?

A fiú galamb neve:Hím,a lányé: tojó.A búgó hangot azért csinálja mert így próbál egy pár nélküli tojót a fészere

csábítani ezt a viselkedést úgy hívjuk:fészekre hív.

Ő azt nem tudja hogy nem tud bemenni hozzá egy tojó a dúcba

mert zárva van.Ezt ösztönösen csinálja.Visszatérve az erdeti kérdésedre engedd ki őket,ha elmennek ilyenkor tavasszal nem nehéz beszerezni idei fiókákat nem sok pénzért.

"Ha elég nagy a dúcod és nem testvérek és párban vannak megvárhatod hogy kb májusban letojjanak ."

:) Nekik nincsenek ilyen erkölcsi aggályaik, hogy "testvérek-e". Az enyémnek eleinte volt egy kislány aki a testvére volt, pár napos különbséggel. Azzal csinálta a dolgot. Aztán az eltűnt, valahova elrepült.

Amikor az én fiú galambom fél éves se volt, akkor még a lábam is megugrotta. Eleinte nem tudtam miért ugrál és csapkod a szárnyával rajta. Aztán rájöttem, hogy amit oda spriccel az nem kaka. Nem győztem törölgetni róla a madár"tejet", amivel egyébként a lányt termékenyíti meg.

Aztán rájöttem, hogy a lábam és kezem ujjai emlékeztethetik egy galamb farktollára és az váltotta ki belőle a késztetést. A család nő tagjai már betegesen féltek a közeledésétől, nehogy őket is megspriccelje. :))

Már külön figyelni kellett rá, hogy mit csinál, ha el akartam kerülni ezt a dolgot. Aztán fogott magának egy kislányt és most havonta, pár napos időszakban azzal teszi a dolgát naponta sokszor. :)

A galambom teljesen szabadon neveltem mindig. Az benne volt, hogy ha elmegy, akkor az ő döntése. De legalább szabadnak érzi magát. Szeptemberben született, három naposan hoztam be és akkor a kezemmel tettem a csőrébe a kiválogatott kicsi búza szemeket. Nem volt egyszerű mert mindig vissza csúszott eleinte. Más esélye viszont nem volt, mert nem jött a mamája-papája és kint hideg kezdett lenni. Aztán ahogy nőtt, már egyre könnyebb volt bele tenni a magokat és csepegtetni az ujjamról a csőrébe a vizet.

A lényeg, hogy szeptember elejétől kb nov. közepéig itt bent nagyon jól érezte magát. Kb kettő és fél hónapos korában már ki mert járni. Viszont valami nagyon megváltozott nála.

Az addig hozzám ragaszkodó madárka kiment az erkélyre és amikor szokásunk szerint meg akartam fogni, a kezemre ültetni, akkor furcsán kezdett távolodni tőlem és elrepült. Aztán vissza jött de nem engedte magát megfogni. Ilyen még nem volt előtte.

Minden nap megpróbáltam neki enni adni de nem jött oda hozzám. Vagy három négy nap múlva amikor megint kimentem, ő megjelent és semmivel nem törődve berohant a szobába.

Jött vissza a benti helyére és a magos vödörhöz boldogan.

Rájött, hogy kint hideg van, nincs mit enni és nagyon vad és rideg a természet.

Korábban megszokta, hogy itt mindent megkapott és ez kint hiányzott neki. Végül már itt van lassan 5 éve és nagyon jól megvagyunk. Kizavarni sem lehetne.

Fogott magának egy párt még az elején, és már azt sem lehet kitenni. Végül a párját azzal neveltem szobatisztaságra, hogy amikor nem jó helyre pottyantott, akkor kitettem az ablakon és nem engedtem vissza egy ideig (egy óráig-kettőig). Utána már figyelt arra, hogy oda pottyantson amit mutatok neki, sehova máshova nem.

Sőt amikor ilyen nevelési céllal kitettem, akkor azonnal fordult is vissza, szinte alig tudtam becsukni utána az ablakot. Lehet, azért mert nagyon jól bánok velük. Szeretetre nevelem őket.

A kislány galamb, akit az én fiú galambom hozott magának, az eleinte nagyon félt, de már egészen jól össze haverkodtunk azzal is.

És hogy elmegy-e, szerintem van rá esély.

Korábban voltak galambok amik az erkélyen születtek és amikor elérték a kettő és fél hónapos kort, (pl régebbi történet: egy erkélyen nevelt kislány oda hozta a barátját és már nem engedett magához. Amikor próbáltam közeledni, akkor láttam, mutatta, hogy már ne. Megálltam és néztem a szemebe okosan. Néztünk egymásra. Le nem vette rólam a szemét. Úgy nézett, hogy látszott belőle, hogy nehéz elmenni de a párja hívja. Aztán hosszas idő után kicsit megmozdultam és a párja elröppent. Az én nevelt kislány galambom vele együtt szinte azonnal repült tova. Azóta nem láttam. Ez még a mostani fiú galambom előtt volt jóval. Biztos valahol fészket raktak.

Szóval a galambok el szoktak menni arról a helyről ahol nevelkedtek. Viszont azt nem tudom, hogy a postagalamb tenyésztők ezt hogy csinálják, hogy ott maradjon.

Azért van nálam lakásban mert házi kedvencnek neveltem. :)

Még 2008 körül, a nagy országos kizsákmányolásban elvesztettem az állásom 25 év (egy helyen) után és lelkileg összeroppantam. Azért kellett egy kis állatka, hogy legyen lelki támaszom. Azóta rendeződtek a dolgaim.

Épp akkor maradt egyedül a kicsi galamb és így alakult végül. Elhalmoztuk egymást szeretettel.

Így lett egy galamb barátom és a nevelt gyerekem. :)

Amit megtapasztaltam vele kapcsolatban az egészen más körülmények között történt mint egy komoly tenyésztőnél.

Azért is írtam a végén erre való utalást. Bíztam benne, hogy kiegészíted amit írtam a tapasztalatoddal. Köszönöm.

Vitamint időnként adok neki, Korvimin-t. Azt mondják a toll növekedésre jó. Eleinte a csőrébe tettem egy kis kupacot a nedves ujjamról. Azzal a módszerrel ahogy kicsi korában is etettem. Azt már megszokta akkoriban. Most már inkább időnként a maghoz keverek keveset belőle.