Kezdőoldal » Állatok » Madarak » Törpe papagájt nevel bárki...

Törpe papagájt nevel bárki kézzel?

Figyelt kérdés
Hatalmas formának tartom őket, és nagyon sajnálom hogy nem igazán szelídülnek még fiatalon se... Nevelnek törpét kézzel a tenyésztők? Mit gondoltok a törpepapik kézzel neveléséről?

2018. máj. 20. 14:34
 1/3 anonim ***** válasza:

Ugyanúgy meg lehet őket szelídíteni fiatalon mint más fajokat. A felnőttkori szelidítést se tartom kizártnak.


A kézzel nevelés az összes fajnál káros és önzö. Szerencsétlen madaraknak elveszik az identitását. Egyáltalán nem egészséges hogy azt képzelik az ember is fajtárs. Ebből kifolyólag vannak is felnöttkorban különféle problémák velük...

2018. máj. 21. 23:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 A kérdező kommentje:

Ezzel nem teljes mértékben értek egyet.

Kézzel nevelt papagájt is lehet felelősen tartani. És arról, hogy embert tart-e fajtársnak is a tenyésztő odafigyelése, és a madárpárjainak harmonizálása tehet: a lényeg itt az imprintig, vagyis bevésődés. Valóban, egy keltetőben kikelt, nevelés alatt egyedül tartott, majd később felnőtt korban is egyedül tartott madár embernek képzeli magát. Ez valóban elkerülhetetlen.

Viszont, ha a tenyésztő a kismadarai előnevelését ráhagyja a szülőkre, és az imprintig normális módon történik meg, vagyis nem emberre, később a testvér, fajtárs madarakat egy helyen tartva neveli majd miután már kirepültek egyik madár sincs egyedül tartva, hanem párokban (értsd: tényleges párokban, párba állt madarak, nemcsak kettesével) a madarak nem fogják átírni a fejükben a normál imprintinget. Megmaradnak olyan madárnak, aki fejben is madár, ellenben bízik az emberben, szereti az embert és nem akarja bántani mert nem fél tőle. Ha a madár egyedül van tartva, érthető hogy átírja a fejében a helyes imprintinget. Ezt idővel, embermegvonással és ellenkező nemű fajtárssal egyébként orvosolni lehet.

Láttál már párban tartott, viselkedészavaros madarat? Akár kézzel neveltet, akár szülők általit. Én még soha. Ha van ilyen, érdekes lenne számomra is.


Hozzátenném, a helytelenül imprintálódott, de párban tartott madár is "átírja", inkább áttanulja ezt a dolgot a fejében szépen lassan. Szóval a lényeg itt a felelős tartás, nem a kézzel nevelés.


Mi a jobb a madárnak? Mi a jobb az embernek? Az állatok háziasodása elkezdődik valahol. Erre az időszakra muszály kitalálni valamit amitől az emberben megbízik az állat. Igen, ez sok munkával is elérhető, amit a már felnőtt állatba fektetünk. Sok fajnál így van, ellenben nem hiszem hogy pl. egy vadon fogott szülőktől származó szeni bármikor is megszelídülne neked... pár generáció is rengeteget változtat a madarak a génkészletén. Pl. a nimfák, hulik szaporaságuk mellett eleve nyitottak, náluk véleményem szerint lényegében ez a folyamat, a háziasítás már szinte teljesen lezajlott. Őket tényleg felesleges kézzel nevelni. Fiatalon olyanok még, mint azok a kiscicák akik nem láttak még embert mert a padláson nevelkedtek. De 1-2 hét laza munka, és ha követünk is el hibát szelídek lesznek (mind3 esetet tapasztaltam már).


Szóval igen. vannak érvek és okok a kézzelnevelés ellen és mellett, szerintem a törpepapi még pont a határeset. Annyiban értek eget veled, hogy igen, a kézzelnevelés lehet káros, és tényleg nagyon óvatosan és vigyázva kell kezelni. Abban nem értek egyet veled, hogy egyenesen tilos lenne.

2018. máj. 27. 07:51
 3/3 anonim ***** válasza:

Nem hittem volna hogy ilyen tájékozódott embert találni gyakorin.


Igen, a kézzel nevelés legjobbja az amit leírtál.

De olvastam kézzel nevelt amazon párról akik párban voltak tartva mégis volt/megmaradt viselkedésproblémájuk ami fokozott agresszió volt. Illetve olyan esetekről (pl. arákról) ahol a 2 madár egyke volt aztán szépen összeszoktatták őket fajtárssal, szépen el is voltak egészen addig amíg meg nem jelent egy bizonyos ember a látóterükben, olyankor az egyik madár a másik ellen fordult,bántotta. Vagy olyan esetekről főleg kakaduknál akiknél pár év egyketartás után évek munkájával se sikerült a fajtárshoz szoktatás.

De lehet hogy ha az általad leírtak szerint lettek volna kézzel nevelve a helyes bevésődéssel akkor ezen problémák se lettek volna mert nem tekintenék az embert fajtársnak/vetélytársnak vagy ilyesmi.

Csak sajnos az általad említett kézzel nevelés nem igazán bevett szokás, nem hagyják a kicsiket a szülőkkel illetve utána nem úgy adják el a leendő gazdáknak hogy minél előbb vegyenek neki párt sőt egyes helyeken az a szokás hogy "elvan ő egyedül is" vagy kifejezetten azt mondják hogy boldogan ellesz mert az ember a társa. Tudok is olyan "fura" embert akinek van egy jákója és hagyja hogy etesse, direkt úgy viselkedik vele, simogatja mintha ők tényleg egy párkapcsolatban élnének merthogy a jákónak ő a párja...



Valamiért a kézzel nevelés helyett azt tartom a legjobbnak amikor a szülőmadarak szelídek és a fiókáikkal lehet foglalkozni, rövid időkre kivenni akkor megszokják az embert mégis a szülők nevelik őket végig.

Olvastam is még régen olyanról hogy valaki a jákóit akarta így költetni de nem tudom mi lett belőle.


Igazából a nagypapagájok kedvencként való tartását el kellene felejtenie az emberiségnek, túl okosak és túl nagyok az igényeik, nem jó nekik fogságban, nem csinálnék belőlük háziasított állatot.


A Papagájvilág alapítvány facebook oldalán volt régebben egy kis írás a kézzel nevelésről, bevésődésről,stb. Ha nem találnád meg majd belinkelem.

2018. máj. 27. 22:44
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!