Egyszerűen nem bírom a molylepkéket! Még mások a pókoktól félnek én ezektől. Bármikor meglátok egy molylepkét egyszerűen kiráz a hideg és inkább elszaladok. A kisebb"" termetüekkel még nincs bajom de a nagyobbakat egyszerűen nem bírom! Mit csináljak?

Amitől félünk, vagy akivel ne mértünk egyet, érdemes az ő szemszögéből megnézni a világot. Ne a sablonokra építs, hanem függetlenül gondolkodj, vagy adott esetben függetlenül javaslom megnézni mások szemszögéből a dolgot.

Ez esetben javaslom, gondold végig, hogy miből áll a rovarok élete. Mi élhet a molylepke. Meg hogy ő ilyen funkciójú életre teremtetett.

Ez a hozzáállás bár sokszor hozz zavarba ejtő, és kellemetlen perceket, míg töprengesz, de idővel egyre jobban egyre több dolgot és élőlényt, embert el tudsz fogadni.

Elfogadni alapvetően csak a szándékos ártást nem szabad.

Az állat meg ösztönös, nem szándékos, bár néhány fejlettebb állatfajba szorul egy minimális tudatosság és szándékosság, de az nem számottevő a kérdés tekintetében.

Saját példa: gyerekkoromban féltem a pókoktól, bár nem extrém módon. Ma már csak a veszélyes pókoktól, de az meg nincs Mo-on, ahol élek.

Évek óta csodálom és fotózom a pókocskákat. :) Ma már a veszélyes pókokról szívesen nézek videót, fotót, legfeljebb nem mennék a közelükbe, de az már inkább józan megfontolás, mint sem érzelmem /félelem.

A fokozatosság is része kell legyen a legtöbb folyamatnak.

A gondolkodásmódnak hatalmas súlya van, nem pedig az önbecsapásnak!

Tehát nem önszuggesztiót javaslok, hogy "szeretem a molyt, szeretem a molyt, én is ko-moly vagyok" stb. :)

Hanem gondold végig független módon, és több szempontból a dolgokat, vagy az adott kérdést. Hitelesen, őszintén, befolyástól mentesen gondolkozz.

A gondolkodásmód változás által az érzelmeknek (számottevően) csak egy része alakítható, és az is viszonylag lassan, de ez is sokszor megoldást jelent.

Azt elfelejtettem írni, hogy optimumra is érdemes törekedni: ha nem muszáj, ne ölj állatot. Én vegetáriánus vagyok, mégis megértem a pókot, mivel az ő emésztőrendszere nem emberi, csak rovart tud fogyasztani.

Ha szúnyograj támad, akkor nemigen van mit tenni, én is lecsapkodom.

De amikor lehet, még a méhecskét is beterelem egy pohár alá, kartonpapír fölé, és így kiviszem a természetbe. A molylepkének meg, hogy ne zabálja fel a ruhákat, szintén kiteszem a szűrét (vagy amije van :) ). De élve hagyom.

Ő is jól jár, meg én is.

"kiteszem a szűrét " Az nincs annak a disznó molynak, mert megeszi.

Egyébként jókat ír az 1;2.