Volt már bűntudatotok, amikor megöltetek egy lepkét?

Régebben gyűjtöttem a rovarokat. Csodaszép gyűjteményeim lettek, több száz állattal, de nyilván nem lett mindegyikből szép "gyűjteményi darab", ezért volt, hogy egy fajból 5-6 db-ot is meg kellett ölnöm, hogy legyen 1 szép. De nem ilyen gyerekes bogárgyűjtemény lett ám, hanem szépen rendszerezett, tudatosan gyűjtött, pontosan latin névvel meghatározott rovargyűjti, Több, mint 10 évig gyűjtöttem. Több, mint 1000 állat lelte halálát általam csak emiatt. Semmi bűntudatom nem volt.

Több mint 2 éve nem tettem hozzá a gyűjteményemhez 1 darabot sem. A dobozaim lent vannak a raktárban, egy félreeső zugban, ahol több, mint másfél évig nem jártam. Nemrég lementem, hogy na, akkor nézzük meg, mihelyzet.

Elképeztő látvány fogadott: a dobozokon 2-3 cm réteg por, az állatok porrá vannak szedve, az egész egy roncshalmaz a múzeumbogaraktól és a penésztől.

Leültem, elkezdtem gondolkodni. Hogy lehettem ilyen marha?????? Védett állatok tömkelegét, és egyéb nem túl gyakori állat százait irtottam ki. És miért??? EZÉRT??? Miért nem lehet valami örök??? Hogy nem lehet eltenni őket az idők végtelenségéig?? Hogy a dédunokám is áthassa......

Hát ez az én sztorim. Azóta is elmorzsolok egy könnyet, ha eszembe jut. Nem voltam igazságos. Életet csak Isten vehet el (nyilván evolúció párti vagyok, ELTE bioszra járok). No de értitek...

Azóta régi pénzeket, fotókat, és képeslapokat gyűjtök. Annak van értéke, és legalább örök...

Bocsi, ha túl hosszú voltam... :(