Ha apósommal 10 év alatt is csak alkalmakkor találkoztunk (szülinapok, karácsony) akkor a gyerekünk születése után is így marad?

Ha anyósról lenne szó, akkor azt mondtam volna, hogy igen. De mivel apósodról van szó, így azt mondom nem biztos. Ez nagyon függ az adott férfitól. Amíg meg nem születik, addig persze lelkes, nagyon várja az unokát, de amint megszületik és a baba állandóan sír, aztán elkezd mászni, rámolni, totyogni, dackorszakba lép, stb el is felejti, hogy van unokája, mert rájön, hogy nem csak habos-babos jajj de cuki az egész, hanem bizony kemény munka is van vele, türelem is kell hozzá, néha nagyon idegesítő, rájön, hogy ezt már ő végig csinálta 1x, 2x sokszor, és ő ehhez már túl öreg, egyből redukálódni fog a látogatás száma.

Persze megveszi neki a távirányítós autót karácsonyra, mert jó érzéssel tölti el, hogy örömet okozhat neki, és foglalkozik is vele arra a kötelező 1 órára amíg nem okoz sok gondot a gyerek, és jól eljátszik vele, de aztán mikor belekezd a hisztibe, mert fáradt, vagy nem kap csokit, akkor szívesen vonul félre a következő fél évre, csak mert megteheti és jól esik neki a nyugalom.

Legalábbis nálunk így volt, mindkét nagypapával (nem csak apósom, az én apám is ilyen)

Én a magam példáját tudom elmondani, mi a mostohalányommal nem bírjuk egymást (így alakult az évek során). Mióta megvannak a gyerekei, azóta is kb. egy évben egyszer találkozunk, úgy, mint előtte is. Nem hozott változást. Mondjuk engem a habos-cuki kisbabakorból tudatosan kihagyott (gondolom, kibaxásból), most már tolná rám a 3 és 4 éves majmait, de nem vagyok vevő rá, ha eddig sem voltam jó, és eddig sem voltam beavatva.

Szóval szerintem kérdező, a köztetek (após és Te közted) levő viszony fogja meghatározni nagy részben.