Miért nem objektív soha az anyós?

A feleség helyében nem szólnék semmit, mert csak olaj lenne a tűzre. Nyilvánvaló a részrehajlás.

Viszont a férj helyében elmondanám, hogy a feleségnek volt igaza, bocsánatot is kértem tőle, és megkérném anyámat, hogy ő is lássa be a tévedését.

Az anyós helyében pedig elgondolkoznék azon a majomszereteten, amivel a fiamon csüggök, toleránsabb lennek a menyemmel és nem avatkoznék bele semmilyen vitájukba!

Azért nem objektív az ilyen, mert az ilyen nem szereti a menyét/vejét és nem tartja egyenrangúnak a gyerekével és csak azért sem fog neki igazat adni!

Testvérem anyósa ennyire izé, hogy bármi van, a fiát védte ész nélkül... Aztán amikor testvérem mondta neki, hogy a fia ész nélkül csinálja a dolgait és jó lenne ha beszélne vele, mert rá nem akar hallgatni, azt mondta: ő nem akar beleszólni.

Mondtam tesómnak, hogy remélem leosztotta anyukát, hogy többet bármi van az életbe ne merjen beleszólni semmibe! Mert csak szítani tud.

Az én anyósom sem állt volna mellém semmiben, amíg úgy látta ezzel tudja befolyásolni a fiát és maga mellett tudja tartani. Utána meg már nem, mert nem volt helyzet. Csak csipcsup ügyben adott igazat, mint pl. vitatkoztunk rajta mennyiért vettük a hűtőt és én emlékeztem az árára jól. Azt is úgy mondta, hogy na hát most (sajnos...) de nekem van igazam. Mintha nekem sosem lett volna semmiben eddig! Vagyis nekem így jött le, mert eddig az életben nekem bármi jó ötletem volt, meg sem hallották vagy az nem jó ötlet. De ha a férjem mondta ugyanazt közvetlen utánam, húú... húú... Hát kisfiam nagyob ügyes vagy! Milyen okosan kitaláltad! Hú...