Mit tehetnèk, azon kívül, hogy tűrök a bèkessèg kedvèèrt?

A gyerekek nagyon érzékenyek és antennaként működnek gyakorta, mindent "levágnak" akár tudat alatt, akár tudatosan.

Mindettől függetlenül ha otthon kiegyensúlyozott, nyugis légkör van, mindenki megkapja az ő maga szeretet és törődés-adagját (tudom, furán hangzik), akkor nem igazán mozdítja ki ebből a stabil univezumból őket semmi.

Persze, ahogy nőnek, érzik a megkülönböztetést, ahogy mindent, de sokkal inkább most még, ebben a korban, a te frusztrációd, rossz érzésed tükröződne bennük is, az, amit tőled látnak/éreznek. Ha te elengeded, őket sem fogja zavarni.

Később igen, de akkor meg már lesz annyi tápláléka a múlból a fiadnak, Belőled, a családból, hogy nem fogja relevánsan zavarni, ha rosszul is esik majd, mikor megérti, nem fog traumát okozni, amennyiben azt hozza otthonról, hogy ez nem veszteség, nem az Ő hibája, ettől Ő nem kevesebb, mindenki önmagáért szereti.

Talán mégis csak szólni kellene neki, hogy gondoljon már bele, hogyan érezheti magát a kisfiad így. Nem hiszem, hogy több évnek el kellene telnie addig,amíg a gyerekek szólnak majd, mert ezalatt az idő alatt is rombolja a

fiad lelkét.