Mennyire igaz az szerintetek, hogy a férfi olyan nőt választ mint az anyja? Nem külsőre értem…

Ez csak egy babona, nem sok alapja van.

Ha az anyósod meg közted van hasonlóság, anögött semmi szabály nincs, egyszerüen pozitívnak tart téged is meg az anyját is.

Ha az anyjával nem jönnek ki, esetleg egész életében bántalmazta, akkkor nem valószínü, hogy egy hárpiát keres magának az anyja mellé.

Meg ha az anyós meg a meny egyforma lenne mindig, akkor nem lenne ennyi probléma közöttük.

Ez nem babona, ez pszichológia.

Általában beigazolódik. Jellemre hasonlít a feleség az anyjára inkább, meg viselkedésben.

Ugyanakkor amikor szeretőt választ egy férfi akkor ez nem mindig igaz. Általában ez csak azokra a nőkre igaz akiket “életre szóló társnak” vagy feleségnek választ a férfi..

Apámra igaz, hogy az anyja nárcisztikus volt és olyan nőt is vett feleségül. Viszont a nagyanyám inkább covert nárcisztikus volt, míg anyám grandiózus. Szóval volt különbség a típusban.

Nagybátyám meg egy kicsit sem házias nőt vett el, pedig a nagyanyám eléggé házias volt.

Szóval egyénfüggő.

#5: Jó volt olvasni, hogy végülis nem mondtál semmit...

...ugyanis az életben minden helytől, időtől, egyéntől, szituációtól függ, mondhatni szerencse az egész élet...

Igaz, bár nem teljesen olyan formában, ahogy ezt sokan gondolni szokták. És természetesen nem aranyszabály, inkább csak amolyan statisztikailag kimutatható jelenség.

Az alapja az, hogy az emberben gyermekkorában a saját családjáról alakul ki egyfajta mintakép, hogy milyen az apa, milyen az anya, stb. De ez sem azt jelenti, hogy most akkor mindenképp olyannak kell lenni, és ha mondjuk az anya egy undok hárpia volt, akkor feleségnek is undok hárpiát keres az illető. (Bár mondjuk van erre is példa, nőknél sajnos nem is extrém ritkán, de inkább a pozitív jellemvonások azok, amikben a párkeresés során a szülőhöz hasonlókat keresnek.)

Hogy aztán a kiválasztott nő mennyiben, és miben hasonlít az anyára, az megint csak széles skálán mozog. Én például észrevettem magamon, hogy majdnem minden eddigi barátnőm és kiszemeltem kreatív, jóindulatú, empatikus, tudásszerető lány volt, sokszor nagyon hasonló érdeklődési körrel, mint amilyen anyukámnak van. (Sőt, a gimis nagy szerelmem később ugyanazt a munkát is választotta.) Volt, aki több mindenben hasonlított rá, volt, aki kevesebben. Volt, aki külsőre is pár dologban nagyon hasonlított, de például olyan is, aki stílusát tekintve pont az ellentéte.

Szóval: igen, ebben bizons van valami.

7-es:

A nárcisztikus személyiségzavarnak van több típusa. Idáig ugye megvan?

Vagyis: az apai nagyanyám is nárcisztikus volt, az anyám is, csak két különböző típus. Lényegében a célok, motivációk ugyanazok, csak a covert nárcisztikus egy zárkózott ember, de pontosan ugyanúgy van igénye a szerinte megérdemelt csodálatra, vagy a gyerekei eszköznek használására, vagy úgy bárkiére, aki él és mozog körülötte. A grandiózus meg társaság lelke, felületesen mindenki imádja és ha kell, a lehető leglátványosabban gázol át másokon, ha úgy érzi, veszélyeztetik a pozícióját. Tehát lényegében aki tetten érhetőbb és gyakrabban ábrázolnak.