Hogy küzdjem le az ellenérzésemet anyósommal szemben?

Nem merem és nem is akarom neki odaadni a babát.

A viszonyom se nem jó, se nem rossz vele, igazából olyan, mint egy páfrány, mintha nem is létezne.. Évente kétszer ha eljött hozzánk azóta, hogy párommal közös házunk van, pedig egy településen és egy utcában is lakunk.Plusz a lagzinkra se jött el, mondván fáj a foga, de nekünk erről semmit sem szólt és azóta se kért még csak elnézést sem ezért. Soha életében nem dolgozott, csak otthon ül, főzni főz, amúgy a szobájában tölti napjait...Sógoromtól tudtam meg, hogy valószínűleg szociális fóbiája van, bár orvosnál még sose járt...Nyilván be se vallja, hogy baja van és segíteni se lehet neki... Nagyon furcsa asszony. Hallottam róla sztorikat is, igaz nem a páromtól, hanem közelebb családtagtól, miszerint anno késsel támadt párom unokatesójára, mikor kisebb volt, meg néha elgurul neki a gyógyszere... Van egy örökölt háza is, amit már kompletten berendezett, még karácsonyfát is díszített ott fel, pedig nem is ott lakik. Nem iszik, nem dohányzik, ám mégis egy kellemetlen szag lengi körül, mivel elég igénytelen, múltkor fél óráig szellőztettem a gyerekszobát utána. Meg kijelentette, hogy akár minden nap jönne. De én inkább belegebedek az itthoni dolgokba, semmint hogy a segítségét kérjem.. Amúgy se segített soha semmit magától sem, az unokának egy darab popsitörlőt nem vett még. Persze nem várja el az ember, de amikor ismerősök és barátok is hoznak mindig a babának valamit, anyós (amúgy após sem) meg semmit, az kicsit furcsa.

Inkább anyukámra bízom a picit, ha bármi van, még ha nem is egy településen lakunk.

Szóval ilyen előzmények vannak, ami miatt ellenérzésem van, nem akarom neki odaadni a gyerekem, vagy rábízni. Most úgy érzem, később sem, hiába tudna segíteni..Nagyon magának való és sokszor pont ezek a nagyon begubózó emberek tesznek furcsa dolgokat, meg hát látszik is rajta, hogy pszichés eset. Más volt esetleg így? Unoka miatt rendeződött a viszony vagy továbbra is semmilyen maradt?