Utálom magam, hogy ilyen ellenérzéseket táplálok a nagymamám iránt. Mit tehetnék? Szerintetek miért érzem ezt? (Bővebben lent)

Egy közös udvaron osztozunk. Soha nem szerette az anyámat, de abból a szempontból korrekt hölgy , hogy rengeteget segít neki.

Ő készíti az ebédet. Jól is főz, hálásak is vagyunk neki érte. De amikor anya főz mindig kérdezget , hogy milyen, és mindegy mit válaszolunk, rávágja a saját kérdésére, hogy ,,meg lehet enni''.

Amikor a szüleim (ritkán ) vitatkoznak, és apa mond valamit anyámra ő mindig felkacag, és nem is palástolja a dolgot.

Már jó párszor hallottam meg, hogy anyukám , és ellenünk uszitja apukámat , olyanokat mond neki, hogy azért a nejed, ne haragudj meg ezt nem csinálja jól, ez nem egy jó asszonyhoz illik, túl sokat dolgozik, soha nincs itthon stb. Kritizálja a szüleim nevelési módszereit , és azt mondogatja apukámnak , hogy '' mutassa meg, ki a főnök, mert mi semmibe vesszük őt, a férfit ki kell szolgálni " stb.

( Apukámat nagyon szeretem,és nagyon sokat köszönhetek neki, nagyon jó és különleges ember,soha nem venném semmibe, nagyon tisztelem.)

Úgy érzem, hogy a nagymamám ezzekkel folytonos feszültséget kelt, és ez nem jó a családom egyik tagjának se( még neki sem ). Amúgy is egy stresszesebb időszakban vagyunk mindannyian.

Mit tudok tenni, hogy normalizálódjanak a dolgok ?