Milyen "praktikák" tudtok, hogy ne bosszantsam fel magam előre minden alkalommal ha anyósékhoz kell menni?

Párom szüleivel nem volt rossz a kapcsolatunk mielőtt a kislányunk megszületett volna (el tudtam fogadni, hogy túl hangosak és 1 mondatot nem tudok tőlük lemondani stb). Azóta viszont a szokásos mindenbe beleszólnak dolog megy. Kezdődött azzal, hogy szülés után folyton hívtak telefonon- én kicsit depis voltam és nem volt kedvem hallgatni a jó tanácsokat- ebből lett egy nagy balhé ahol ott is hagytuk őket. Aztán bocsánatot kértek de a párom azóta is ezt hallgatja tőlük. Nehezményezik, hogy hozzánk nem állíthatnak csak úgy be, hanem megkértük, hogy szóljanak Előre-ezért inkább nem jönnek, mondván, hogy mi nem látjuk őket szívesen. Párom megkapta azt is, hogy majd mi nem is fogjuk őket ellátni ha betegek lesznek. Ez külön rosszul esett, mert kérés nélkül segítettünk rajtuk ha szükség volt rá. Nem járnak túl sűrűn, pedig nem messze laknak tőlünk és valahogy a kicsivel sem találják meg a közös hangot egyelőre, ennek ellenére mindenbe beleszól, hogy mit hogy csináljak. Ami a legjobban kiveri a biztosítékot, hogy "lebetegíti" anyósom majd minden alkalommal. Elég akaratos természetű, a fogzás nagyon lassan és fájdalmasan megy nála így extrém nyűgös olyankor- erre megkaptuk, hogy vigyük neurológushoz mert ez nem normális. De ha eltüsszenti magát is egyből küldene minket az orvoshoz, és ez rém idegesítő a 2. alkalom után. Egy ideig tűrünk de aztán ha szóvá tesszük, hogy semmi baja a gyereknek és nem kell mindig betegségre gyanakodni, akkor megsértődik és elvinulnak haza. Ezek miatt már odáig jutottam, hogy tiszta ideg leszek ha csak rágondolok,hogy menni kell hozzájuk. Viszont nem szeretném ha ezt látná majd rajtam a kislányom, így mielőbb valami "praktika" vagy módszer kellene amivel kicsit átformálhatnám az érzéseimet vagy gondolataimat, hogy ne éljen meg velük ennyire terhesnek a kapcsolatot.