Milyen úgy élni nőként, hogy rosszban vagy az anyósoddal?

Jó. Nyugis. Nem kell járkálni hozzájuk. Nem jönnek hozzánk.

Nem is hiányzik. Nekem kis családom van (anya, mama), abszolút nem hiányzott volna ez a tapadósdi, együtt ünneplések, mi egyebek.

De ti a leírásod alapján nem vagytok rosszban, csak annyira jóban sem, semleges a kapcsolatotok.

Tartsátok meg azt a családi béke kedvéért, ha amúgy nincs direkt b*szogatás. Biztos te is mondasz olyat, amiért ő haragszik meg, csak nem szól, felesleges ebből vitát csin@lni, ha nem gyakori.

Ez nem a rosszban vagyunk kategória, nem kell barátoknak lenni, de ha elvagytok meg ilyen kedves veled akkor nincs baj.

Az enyém utál, évekig nyeltem a sok beszólását meg próbáltam a kedvében járni, hátha megszeret, de az ő kicsi fiának senkinek nem lenne jó csak aki ugyanolyan maximum mint ő.

Folyamatosan próbál kifúrni és szurkálódik a hátam mögött..már nem érdekel.

Nem megyek át hozzá és ennyivel le is tudtam.

Király, nem kell a semmibe is belepfázását hallgatnom, nem kell azon enni a kefét, hogy most épp mi nem jó neki, miben oktat ki (mintha olyan okos volna), milyen ételre húzza a száját vendégségben, vagy épp fűszerez bele, mert "az úgy jó".

Tök nyugis az életem nélküle. A barátom menjen hozzá, persze, de engem hagyjon békén a kötelező látogatásokkal.

Bár ő sem sokat bír ki az anyjával, mert neki is állandóan mindenre megjegyzéseket tesz :D