Mit tegyek a férjem indulatai ellen? (gyász miatti indulatok)

1. "Nem, nem vesztettem el."

Az első szakasz a tagadás. Még nem lehet elképzelni a valóságot. Az Ember védekezik a túlságosan erős érzések ellen. Nem akarja megélni, nem akarja látni, hallani, megérteni a helyzetet.

2. "A fenébe! Miért hagyott el? Nem volt joga hozzá."

Megjelenik a harag. Tiltakozás az elkerülhetetlen ellen. Vádolsz mindent és mindenkit... vagy önmagad ellen fordítod a haragodat és bűntudatot érzel.

Amikor egy kötelék elszakad, arra törekszünk, hogy helyreállítsuk.

3. "Kegyelem, Istenem, add vissza..."

Elkezdesz alkudozni. Még ha nem is vagy hívő, fogadalmakat teszel.

A valóságot túlságosan nehéz elfogadni, a veszteség talán még nem elkerülhetetlen. Mindent meg kell próbálni.

4. "Nem látom többé. Vége."

Szomorú vagy és sírsz. Észre kell térned, a bánat nem hozza vissza. Ez a depresszió szakasza. Semmi nem számít már. Levert vagy. Az energia, ami tegnap még a haragot vagy az alkudozást hajtotta, eltűnt.

5. Vége. Sajnálod, de beletörődsz.

Készen állsz tovább lépni, új kapcsolatokat kötni. A gyász elvégezte munkáját.

A szomorúság természetes emóció valaki elvesztésével, vagy a csalódással szemben. Egy kudarc, egy gyász, egy költözés, egy olyan helyzet, mely felébreszti bennünk azt az érzést, hogy nem szeretnek... A szomorúság színei sokfélék lehetnek: nosztalgia, elbátortalanodás, zavar, kétségbeesés...

Az elkeseredést az váltja ki, hogy meg kell hajolnunk egy elkerülhetetlen kényszer előtt. Ez a gyász reakciója. Nem változtathatunk smmit. Tehetetlenek vagyunk, nem marad más, mint sírni. Mindenfelől összeszorítanak. Legszívesebben nem is léteznénk többé.

A szomorúság nem azonos a depresszióval. A depresszió a gyász kudarcát jelenti.

Nővérem pasijának az anyja 3 éve halt meg, azóta megmaradt a pasi agresszív parasztnak. Addig is az lehetett, de azóta kimutatja a foga fehérjét. Meg lett neki akkor bocsátva, mert a gyász, meg jaj szegény biztos csak amiatt. De évek óta? Ugyan már. Ilyen is volt, csak pont úgy jött ki, hogy addig még megjátszotta magát a kapcsolatban.

persze a nővérem még mindig mentegeti, hogy csak azóta ilyen, hogy meghalt az anyja...

Valóban elgondolkodtató, mivel egy jó emberbe nem költözhet bele a gonosz csak úgy.

A gyász kihozta belőle a mélyen szunnyadó 'ördögöt', ha több hónapig fenáll ez az állapot, ideje elgondolkodni. Mindig is benne volt az agresszió, csak elfojtva.

Hallottam olyan emberről /fiatal tinédszer korában/ tudta meg, hogy cukorbeteg. Ezután megváltozott a viselkedése nagyon agresszív lett. A szülők elnézik a viselkedését, mivel jaj szegény beteg. A testvérét terrorban tartja.