Mással is ilyen a párja családja?

Szerencsére nem. 4 éve vagyunk együtt a vőlegényemmel, de sosem bántottak, nem voltak megjegyzései.

Mindenben segítenek. Szerencsére nem változott a kapcsolatunk az alatt az idő alatt amikor hozzájuk költöztem, talán jobban megismertük egymást, eltudunk hülyéskedni, anyós jó formán "szívemnek" hív, szerintem ez kedves gesztus tőle.

Sógoromékkal is jól kijövök, sógor képes velem dumálni egyfolytában. :) Meg hát csak a pici keresztszülei lettünk, így elengedhetetlen a jó viszony.

Sajnos nálunk is ilyen anyó/após...

Ő szerintük csak ők léteznek és nekem nem lehet dolgom.Anyós sumák,ő a hátam mögött beszél ki,úgy hallom vissza,após meg csak ha iszik bolond...Nem alkesz,de néha iszik,akkor hülyeségeket beszél.

Van egy 1 éves kislányom az apóssal elvan anyós,nem csípi,még nem hagytam egyedül vele és egy jó ideig nem is fogom.

Volt ferjem csaladja volt hasonlo. Bar nekem anyos a szemembe egy bubaj volt, csak a hatam mogott beszelt ki es rohogott rajtam. Apostol nagyon durva beszolasokat kaptam, mindennek elmondott. A testvere nem allt szoba velem, ha megis, akkor olyan magas lorol beszelt, hogy meg nekem kell megkoszonni, hogy meltoztatott hozzam szolni. A kotelezo vasarnapi ebedek elott rendesen gyomorgorcsom volt es az onertekelesem nullara csokkent. A ferjem nem ertette, mi a bajom, mert hogy ok ilyenek es kesz, tetszik vagy nem. Ez is kozrejatszott, hogy mar csak ex.

A masodik ferjem csaladja teljesen mas, egybol ugy kezeltek, mintha mindig is a csalad resze lettem volna. Nagyon kedvesek, mindig nevetnek es imadnak beszelogetni. A ferjem tesoival eljarunk csajos programokra, ajandekokat, oleleseket kapok. Anyosomra sincs panaszom, aposom mar nem el sajnos, pedig o volt a legaranyosabb, imadtam a kisoreget, mindig viccelodott es a kedvemet kereste. Szerintem ez a normalis es nem is tudom, hogy birtam ki szo nelkul azt a sok bantast...

Velem is ezt művelte anyósom. Konkrétan le se sz..ta kezdettől fogva, hogy én milyen ember vagyok, mi a véleményem. Ő neki csak az a lényeg, hogy bólogasson mindenki az ő akaratára.

Folyton csak magáról beszélt, hogy ő mit hogy csinál meg mindenbe bele akart szólni.

Akármikor mentünk hozzá, ránőtt a fejemre alig bírtam szabadulni tőle, mindig leszívta az energiám ezzel az erőlködésével.

Ráhagytam és mindent úgy csináltam, ahogy én gondoltam.

Sose szóltam be neki (amit már nagyon bánok), mégis elkezdett szekálni, piszkálni még durvábban. Gondolom nem bírja elviselni, hogy önállósodunk a kisfiával együtt és már nem ő irányít. Próbál kikészíteni, hogy elüldözzön ha már nem uralkodhat rajtam.

Úgy kezelem, hogy már nem járok hozzá abszolút és nagyon jól érzem magam a bőrömben, amióta nem kell jópofiznom neki és tűrni a bántásait.

Csak a páromnak ez rosszul esik, vele szoktunk emiatt vitázni, de nekem még így is sokkal jobb, mintha mennem kéne. Inkább később kiengesztelem valamivel.

Testvérei sem különbek, nem valami barátságos emberek, csak magukkal foglalkoznak, ha szólnak azt vagy érdekből vagy muszájból.

Elég kényelmetlenül éreztem mindig magam emiatt náluk. A mi családunkban a vendéggel nem így bánunk, mindig igyekszünk a kedvébe járni.

Náluk meg kb. örülj, hogy beteheted a lábadat és húzd meg magad. :/

Elég szerencsétlen helyzetbe vagy. Sajnos a család tagjai ahova csöppentél, mondjuk ki mert ez az igazság, buták. Buták, mert nem látják a fától az erdőt, hogy ezzel a viselkedéssel annak az embernek ártanak, akit elvileg szeretnek, azaz a saját fiuknak, testvérüknek. Az, hogy nem tudnak téged elfogadni és nem engedik, hogy beilleszkedj közéjük, az az ő szegénységi bizonyítványuk.

Nem sokat tudsz tenni ez ellen, mert egyedül kevés vagy. Sőt ha ilyen a helyzet, ketten is kevesek vagytok a pároddal. Annyit lehet esetleg, ha a párod is benne lenne, hogy a lehető legkevesebbet kell hozzájuk menni, annyira keveset, hogy vegyék észre magukat, hogy valami nem stimmel. Ha meg szólnak, hogy miért nem mentek többször, akkor nyíltan meg kell nekik mondani, hogy minek mennétek olyan helyre ahonnan téged kiutálnak.