Hogy segíthetnék a páromnak? 4 éve vagyunk együtt, van egy csodálatos kisfiunk (7hónapos), viszont van egy nagy problémánk. Az apósom.

Leginkább semmit.

Ti már külön családot alkottok, Te a saját családod érdekeit kell hogy figyelembe vedd. Felnőtt ember az apósod, oldja meg a gondját. Az italról úgysem Ti fogjátok leszokatni.

Ne haragudj meg de egyszerűen nem értelek meg titeket. Ti külön család vagytok akik gondolom nem függtök bárkitől is anyagilag, nem laktok velük. Akkor miért hagyjátok hogy bárki is beleszóljon az életetekbe? Főleg ilyen emberek akik alkoholisták?

Mi onnantól kezdve hogy különköltöztünk nem engedtünk senkinek sem beleszólni az életünkbe. A férjem családja megpróbálta hidd el, nagyon keményen is. Mikor a férjem otthon lakott, ő volt a csicska akit ugrasztani lehetett, de a kocsit neki kellett tankolni, ő csinált mindent és mégsem volt jó. Mi elhatároztuk ha összeköltözünk ezeket a dolgokat megszüntetjük. Volt is belőle gondjuk, nem volt aki furikázza őket egy nap 4x, de még sorolhatnám a dolgokat. Az a lényeg hogy én megmondtam hogy nem.

És attól hogy ő az apja neki is meglehet mondani hogy bocs Károly bácsi de semmi köze ahhoz mit eszik a Gergő, nyilván azzal etetem amivel kell.Szóval mégis az apósod aki olyanba üti az orrát amihez semmi köze. És ha nyugodt családi életet akarsz akkor a férjed vagy mind a ketten együtt megmondjátok hogy hola helyük. Nem kell csúnyán beszélni csak mindig szólni hogy bocs ehhez pont nincs köze. Előbb utóbb megtanulják. A másik hogy nem biztos hogy jó ötlet részegekkel találkozni. Ha nem tud addig lemondani a piáról akkor nem kell látni az unokát.Elkell dönteni a pia vagy a gyerek a fontosabb. Egy alkeszre soha nem bíznám a gyerekem.

hidd el nekem, hogy egy iszákos embert majdnem lehetetlen jobb útra téríteni. én is sokat próbálkozom édesapámat a jó útra terelni, de mindig az a válasz, hogy ' nem mondhatom meg mit tegyen, mert egy senki vagyok'. abban egyetértek vele, hogy nem mondhatom meg neki mit tegyen, mert végül is a gyereke vagyok és sokkal több az élet tapasztalata, mint az enyém, de viszont nem parancsolgatni akarok neki, csak segíteni, hogy könnyebben éljünk egymás mellett, mert nem egyszer alszom el sírva miatta.

szerintem a párod nem tud semmit tenni, mert valószínűleg ő is ilyen leoltásokat kapna. megpróbálhatja megmondani nekik, hogy a gyerekek nem szeretik, ha így látják a nagyszüleiket és hogy ti sem örültök annak, hogy olyan állapotban látják őket és ha semmiben nem változnak a dolgok nem viszitek a gyerekeket oda.

Sajnos ez a párod dolga, hogy mit lép, akar-e egyáltalán lépni???

Abban tudsz segiteni hogy támogatod, ha elszánja magát, hogy konfrontálódik az apjával