Elegem van az anyósomból! A gyerekem meg őt szereti jobban?

Szerintem meg még időben vagy, hogy tehess a dolgok alakulásáért...

először is, ha anyós picit is hajlik a kompromisszumra, akkor kerek-perec meg kell vele beszélni, hogy x napokon ne jöjjön át. Mondhatod kamuból, hogy mittomén, babafoglalkozásra jártok, vagy ha nem sértődős annyira, akkor indok sem különösebben. De amúgy a legjobb lenne, ha tényleg kitalálnál valami olyan rendszeres programot, amit a fiad élvez és amit KETTEN csináltok. Mert kellenek az élmények... nem azt mondom, hogy monst biztos nincs, mert nekem az jött le, hogy igyekszel odafigyelni minden tekintetben a gyerek igényeire. De gondolj bele: nagyi megjön, kifulladésig 150%-osan csakis unokázik, amit a gyerek ugye maximálisan levesz és hát ki is élvez. Míg anya ugye nem tudja ezt kivitelezni, mivel mos-főz-takarít stb. TAlán szerepet kellene cserélni mamikával kicsit, ha annyira segíteni akar, akkor azt tegye lehetővé, hogy kicsit a fiaddal lehess mindenféle kötöttség nélkül.

Megfőz? Tök jó, beszéld meg az öreglánynal, hogy n hozz át, majd amikor ti sétálni mentek, elhozzátok. Kicsit maradtok, ami mondjuk belefér a napirendbe, mami is unokázik kicsit, de aztán te döntöd el ugye, mikor elég a jóból. Hazajöttök és aznapra mamai ki van pipálva...

A pároddal azért finoman érdemes lesz egyeztetni mindenképpen. Nem tudom, mennyire lát bele vajon hogy mi zajlik benned, de optimális esetben és ha ügyesen tálalod akkor partnerré válhat számodra ebben is.

Amúgy nem hiszem, hogy szégyellned kéne az érzéseidet. Inkább a megoldáson töprengj, ne a tépelődésbe süppedj bele, az nem fog változtatni semmin. Ha így érzel, akkor ez van, ezt kell megoldani.

Egyébként tudatosan is hatni lehet magunkra, ha pl az első indulatos impressziónkat megvizsgáljuk kicsit kívülről egy szitu kapcsán. Felhorgad benned a zöldszemű, de gondolj arra, mennyivel gazdagabb lesz az a gyerek, aki a nagyszülőjével mély kapcsolatot ápolhat. Én direkt törekedtem ennek a kialakítására az enyémeknél, mindkét nagyszülői oldal felé (nagyon praktikus ez egyébként több szempontból is, főleg a későbbi évek során láthatod majd meg az előnyeit). Anyám hasonló kaliber, mint a a te anyósod. Nála apránként, tudatosan építgettem le az iszonyú nyomulást, és sikerült végül valamiféle kompromisszumos szinten maradni (néha újra-meg újra le kell szedálni picit), működik a dolog. Imádja az unokáit, csak nekik él, és ők is szeretik nagyon a mamit és én ennek rettentően örülök. De a saját családi nyugodalmunk érdekében nagyon odafigyelek, hogy mennyire mélyen engedem be a mindennapjainkba. Ha hagynám, itt lakna velünk, csak akkor én rövid úton mennék a zártosztályra

Még egy kis ötlet, ha esetleg ilyesmiben nem gondolkoztál eddig: iktass be a fiaddal közös kis szertartásokat, most még kicsi, de ahogy nő és nyílik a dolgokra, annál könnyebb lesz ezt kiaknázni. Közös viccelések, esti altatós kívánságműsor(értelmes keretek között persze), bevált bibigyógyítós ringatás-ragtapaszozás stb. Alakítsd úgy a napirendet, hogy aktívan tudjatok egymással lenni, pl ne a délelőtti játékidőben jöjjön anyós, hogy "lefoglalja míg te ezt-meg-azt megcsinálod". Nem. Foglalkozz te a gyerekkel, programozzatok, itt a jó idő, barangoljatok stb. A mamával is menjen el mondjuk heti 1x egy délelőttre nélküled, nem lenne baj, ha nem asszisztálnál mindig nekik. És ezt az időt fordítsd valami olyasmire, ami feltölt téged....

szedj magnéziumot, és ne idegeld magad azon, hogy most éppen nem jól jön ki az alvásidő stb. Hacsak nem valami program miatt kell haptákba igazodnotok, akkor nem tökmindegy, csúszik-e mondjuk egy órával a napirend, vagy sem? Légy picit rugalmasabb és elnézőbb - főleg magaddal szemben.

A kedves rokonok véleményét meg nagy ívben sz*.rd le! Ha legközelebb beszólna, én finoman elküldeném a halál f*.szára, okoskodjon ott... ha ennyire tapló, hogy ilyet kijelent, akkor szerinted mennyire lehet adni a véleményére? Csak kihasználják a bizonytalanságodat, talán irigyek is némileg, na meg milyen izgi már látni a szenvedésedet? Ne add meg nekik ezt az örömet! Mosolyogj rájuk szépen, és jelentsd ki, hogy óhh, igen, épp ezért fogsz a MAMINAK szülni még egy gyereket. De nekik is szülsz szívesen, biztos őket is jobban fogja mindahány gyereked szeretni, mint téged...

vehhh, utálom az ilyen kreténeket. amúgy bocs. nekem is a barátaim az engesztelés a rokonságomért....

kitartás, fel a fejjel, aztán csak okosan :)

Ha a nagymama nincs ott, veled játszik. Ha ott van, akkor meg vele. Jobban örülnél, ha nem szeretné a nagymamáját?

És hogy te akarsz a csoda lenni a kisfiadnak... te sosem leszel csoda, a bázis vagy.

Szerintem kicsit eltúlzod a féltékenykedést.

A környezetemben hasonló dolgokat látok, hogy a nagyi a kedves, aki mindent megenged, vele mindent lehet, az anya pedig a szigorúbb, aki azért szabályokat állít fel. Ez így van jól. A szülők neveljék a gyereket, a nagyszülők meg kényeztessék el. Gyerekkoromban nálunk is így volt, imádtam a nagyszüleimet, velük játszani, minél többet velük lenni és ha ők jelen voltak nem igazán foglalkoztam a szüleimmel. De megnyugtatlak hogy ettől függetlenül a szüleimet jobban szerettem és nekem ők a csoda. Szóval nyugi :)

Annak meg tényleg csak örülj, hogy anyósod megy minden nap, segít neked főzni-takarítani, elvan a gyerekkel. Sokan két kezüket tényleg összetennék egy ilyen mamáért.

Az ÉN történetemet írtad le,komolyan azóta is mosolygok.

Nálam viszont az a helyzet ,hogy mindenre meg tudtam eddig tanítani amire az anyós képtelen volt ,olyan titkaink vannak amiről az anyós nem tud. A kisfiam 2 éves,lehet hogy szalad a mamához ,de azért figyeld csak meg...Anya csak egy van!