Van itt olyan, aki az anyósánál élt a párjával huzamosabb ideig? (akár külön nyíló területen) Tapasztalatok?

Mi laktunk az anyósomnál majdnem másfél évig. Sosem volt semmi gond, de csak azért nem, mert anyósom áldott jó ember, végtelen türelemmel és nagyon szeret engem. Amikor a párom először vitt el hozzá bemutatni, ő rögtön azzal fogadott, hogy "üdvözöllek a családban. Szeretni foglak, mert a fiam téged választott valamiért. Őt pedig én neveltem, rendkívüli ember lett belőle, és én megbízom a döntésében." :)

Szóval szerintem ez totál személyiségfüggő, hogy lesz-e konfliktus vagy sem.

Meghatározott ideig, átmeneteileg vállalható.

( tehát, amikor azt mondod, hogy 2015 tavaszáig, tovább nem..)

Teljesen künön lakrészben is csak ritkán működik, ha közös, akkor huzamosabb ideig egyáltalán nem..

Rámegy a kapcsoat, vagy gyorsvágtában költözés, amikro gond van, viszont akkor a szülőkkel, anyósékkal romlik a kapcsolat, jobb elkerülni

Jelenleg is így élünk.

Anyósoméknál lakunk a férjemmel, illetve ide született már a gyerekünk is.

Ők a ház egyik felében, mi a másikban. Teljesen anyagilag függetlenek vagyunk tőlük, tehát nem élünk a nyakukon. A közös költségekbe beleadunk, de egyébként minden, amire szükségünk van, azt magunk vesszük meg. A házimunkába, a ház körüli munkákba egyaránt besegítünk.

Igazából voltak konfliktusok, szerintem lesznek is, de azért eddig mindent meg lehetett beszélni, oldani. Ők is alkalmazkodnak annyira, illetve mi is, hogy ebből ne legyen olyan gond, ami megnehezíteni vagy megkeserítené a mindennapjainkat.

Természetesen nem itt képzeljük el az egész hátralévő életünket, de amíg nem jutunk el odáig, hogy saját házba költözzünk, addig így is jó. Ha belegondolok, hogy mi a jobb, hogy sokan már a hiteleiket sem tudják fizetni vagy csak nagyon nehezen, ez miatt mennek tönkre teljesen vagy így élnek, mint mi, a szülőknél, akkor lehet az utóbbi talán még mindig jobb.

Nalunk mukodik, 3 csaladdal. A ferjem szuleinek a lakasaban elunk, ahogy az occsenek a csaladja is. Viszont eleg nagy a lakas, 3 emeletes es kozel 500 nm. Viszont kulon haztartast tart fent mindenki, nincs kozos meroora ergo kozos szamlak, viszont unatkozas sincs :)

En nagyon odzkodtam tole, de se a ferjem szuleivel, se az occsenek a csaladjaval nincs gond. Mondjuk anyosek meg ha csak egy csokit is akarnak felhozni a kicsiknek akkor is szolnak elotte telefonon. Nekunk hatalmas segitseg, hogy heti valtasban visszuk-hozzuk a gyerekeket oviba/suliba es persze hogy non-stop van keznel segitseg, masreszt kisebb kaland 5 gyerek eletet osszeszervezni es koordinalni es igy mindig van jatszotars, ha a tesok nem is ernek ra valamelyik uncsiteso mindig veheto a rosszalkodasra.

Szerintem ha tiszteletben tartjatok egymas eletteret es csak egy portan, de kulon haztartasban eltek akkor megoldhato :)

Én a párommal éltem egy darabig az ő lakásukban, ahonnan elköltözött az anyja (csak ketten éltek ott) de összeveszett a barátjával, így visszajött közénk. Egy ajtóval volt csak arrébb és totál tönkretett mindent. Nyilván azért, mert teljesen kiállhatatlan típusú volt. A végén én jöttem el, miután szakítottam a sráccal. Azóta boldog vagyok :))

Mindenképpen attól függ, hogy lesznek-e súrlódások vagy sem, hogy ti milyen emberek vagytok és az anyós milyen. Sok szerencsét és sok boldogságot kívánok! :)

Sziasztok!

Mi is így élünk évek óta: az élettársam szüleivel és az öccse családjával.

A korábbi válaszokban ott a lényeg: személyfüggő, és tiszteletben kell tartani a másik életterét.

Nálunk előjön a fivérek közti feketebárány (Emberem)-jó fiú(sógor) viszony; aztán ezt továbbvihetik a nagyszülők az unokákra, akarva-akaratlanul a különbséget megteremtik; anyósék megkeseredettsége is képben van.

De ha a "fogadó fél" családi viszonya rendben volt mindig is, akkor nem lesz gond. Ha már eleve romlott volt, akkor az is marad; bár javítható kommunikációval és a te tántoríthatatlan hozzáállásoddal. Persze, nyilván kéne az Ember határozottsága is.

Összefoglalva, mielőtt lépsz, gondold át, 1. képes-e Embered kiállni új kiscsaládjáért és azok értékeiért a saját családjával szemben; 2. egyáltalán, milyen az ő családi viszonyuk; + a korábbi néhány tök jó hozzászólás. A kommunikálás viszont alapkövetelmény.