Hogy tiszteljem így? Panaszkodik, de semmit nem tesz a dolgok ellen, viszont állítja: nekem könnyű?

Rá kellett jönnöm, jogy fejen állva táncolhatok, se lehet azon segíteni, aki magán se akar.

De nekem könnyű:

Mert örököltem, amiből házat vettünk, újítgatjuk.

Mert kertem van, amit művelek.

Mert vannak fáim, amiket ápolok.

Mert a szüleim is így élnek, hasznosítanak, újrahasznosítanak, az utolsó lefőtt kávézacckorongnak is van 'helye'.

Anyósom témába hozta tavasszal, mint mindentavasszal, hogy neki kell kert.

Felajánlottam, hogy nálam van terület, ha szeretné, . Nagyon jó, de ennyiben maradt. De hallgatom, és hallom vissza hogy nekem milyen jó, hogy termelek.

Ugyanezt hallgatom a gyümölcsök miatt, pedig mindig szólok, hogy mi terem, kell-e stb. Akkor nem kell, mert a cseredznye foltot hagy, az alma savas. Leszedem egyedül, két nap múlva kellene.

Szóval a munka nem, csak a gyümölcse kell.

Tudom hogy vihar a biliben, de most akadtam ki, mert lehullott a dió, nyolc héten belül szülök, szólok neki, hogyha kell jöjjön. (tavaly nem szóltam, hogy mi terem, azért hallgattam, hogy miért nem szólok, ha van, ő jött volna szedni).

Most úgy oldottam meg hogy a szomszéd gyerekekkel együtt felkaptuk,

és a kezükbe nyomtam 1-1 ötszázast,

meg egy rakás dióskekszet.

Ma reggel meg kapom az smst, hogy ugyanmár, vigyék neki egy kis pucolt diót, mert sütne. Meg ha már megyek, vigyék egy kis tojást, zöldségeket, stb.

Erre kiborultam és leírtam neki, hogy a termés nem magától raktározódik el, hanem sok munkával, amiből mindig kihúzza magát.

Erre ezt kaptam: Neked könnyű, mert ott van minden, csak le kell szedni a fáról, meg kihúzni a földből. Nekem nincs kertem ami termelne nekem.

És szeretném hozzátenni, nem öreg, nem dolgozik sokat.

Aztán a végén megkaptam hogy én nem tisztelem őt.

Másik kérdésem: ti így adnátok?