Neked mi a legdurvább/legcikisebb anyós sztorid? Van olyan, ami akkor kiborított, de utólag csak röhögsz rajta, vagy máig él a sérelem?

Volt párom anyukája folyamatosan etetni akart, mert ő egy dagadt disznó volt!

Miközben tudta, hogy cukorbeteg vagyok, látványosan megsértődött, hogy nem eszek 3 tányért levest, 2 adag másodikat, és persze 8 adag agyoncukrozott sütit!

Legcikisebb van csak, most szombaton történt:

Kint voltam az udvaron, a kandallóba szánt fát vágtam fel és pakoltam be a tárolóba. Semmi kedvem nem volt hozzá, a Feleségem látta is ezt rajtam és mondta, hogy cserébe megsüti a kedvenc sütimet. OK. A fél délelőttöt kint töltöttem, miután kész lett, egyenesen a fürdőbe mentem. Letusoltam, aztán bementem a konyhába, ahol a Feleségem nyújtotta felém az edényt, amiben a süti tésztáját állította össze, és megkérdezte, hogy ki akarom-e nyalni. Mondtam neki, hogy a tálat nem, de Őt igen, ezer örömmel. Elég érdekes arcot vágott, majd megfordultam, és illedelmesen köszöntem az Anyósomnak... :) Most csak mosolygok rajta, de akkor nagyon ciki volt.

Húsvét után volt egy héttel talán, párommal még gimisek voltunk. Szeretkeztünk, majd meztelenül összebújva feküdtünk az ágyon. " Anyós " jött, nagy mosollyal a száján, kezében egy hatalmas csokinyúl: Téged sem felejtett el a nyuszika!

Hát ... :D

Igazából nem az én sztorim, hanem a férjemé. Anyuéknál lakik az apai nagyanyám, ritka erőszakos egy nő. Mi a szomszédban laktunk. Volt kulcs hozzánk anyuéknál, szükség esetére, pl. ha elmentünk, akkor a kisállat miatt, virágok miatt, ilyesmi, nem adogattuk meg vettük vissza külön, hanem adtunk egyet nekik. Ezzel nem is volt baj, kivéve nagyanyámat. Ő neki se szépen, se csúnyán nem lehetett megmagyarázni, hogy nem mászkálhat át csak úgy. Így ugye zártuk az ajtót, de mikor nagyon fontoskodni akart, akkor egy idő után elkezdte leakasztani a kulcsot és ránk törni kulccsal. Végül egy dolog hatott. Férjem magában volt otthon, és ő szeret meztelenül lenne. Ül tehát ruha nélkül a kanapén a tv-előtt, ps-ezik. Nagyanyám meg gondolta, neki okvetlenül át kell menni hozzánk. Nagy elánnal megjelenik elindul be a nappaliba, mert neki biztos valami kva fontos mondanivalója volt, hogy szó nélkül megjelent személyesen. Férjem szól neki, hogy ne jöjjön közelebb. Ugye nincs rajta ruha. Tudni kell, hogy nagyanyám nagyot hall.

-Tessék?

És akkor megy közelebb, hogy hallja.

-Ne tessék idejönni!

-Hooogy?

És megy még közelebb.

-NE TESSÉK KÖZELEBB JÖNNI, MERT TÖK PUCÉR VAGYOK!

Férjem azt mondta, hogy erre nagyanyám kiadott egy ilyen torokhangú gurgulázást, elsápadt és kirohant. Igaz, hogy még a férjem lett utólag lecseszve, hogy fényes nappal a saját otthonában pucérkodik, de többet nem jött át.

Legdurvább?

Voltak elég meredek húzásai anyósomnak, mert hát egy szem fia van, és nehezen is jött, de a kedvencem megosztom:

Valamikor év elején tönkrement a telefonom, és éppen nem kívántunk kiadni újra, így hát anyóspajtás jelentkezett, hogy kölcsönadja az övét. Ez rendben is volt, majd vettünk nekem újat, az anyósé meg ment porosodni a polcra. Egyszer átjött, és eszébe jutott, hogy adjam már vissza neki, amit én készségesen azonnal megtettem.

Rá pár napra mondta a párom, hogy beszélni akar velem az anyja hívjam már fel. Így is tettem.. Na ami azután jött azóta se bírtam feldolgozni.

Azért saját szavamba vágnánk, egyáltalán nem csípem, és ő se engem, de közölte is, hogy neki első pillanattól kezdve nem vagyok szimpatikus. Teszem hozzá ennek megfelelően is viselkedik. Néha rájön az öt perc és elkezd hülyeségekből akkora vitát szítani, hogy...

Vissza a sztorihoz.

Nem töröltem kis semmit a telefonomból, nem léptem ki sehonnan. Erre anyósom felbuzdulva elolvasott minden privát beszélgetésem, amit a barátnőimmel folytattam, vagy akár édesanyámmal.. És ha ez neki nem lett volna elég, hogy ennyire pofátlan felnőtt ember létére, még volt képe felkérdezni engem, hogy én hogy írhattam ezeket róla, de hogy majd átjön és megmutatja, hogy neki mi nem tetszett. :D :D :D

Én meg csak ültem a konyhába totál ledöbbenve, hogy most erre mégis mit kéne mondanom? Azóta se tudom, hogy lehet valaki ilyen hülye, mindenesetre az összes beszélgetésemet kitöröltem a messengerből, azóta nem akarja megtárgyalni velem. Ennek pár hete egyébként, most szombaton lesz az egy szem unokája szülinapja és nem jön el, mindezt ama címszó alatt, hogy ő akkor látja az unokáját amikor akarja (két havonta idetéved, és tiszteletét teszi), de amikor elkezdtem szervezni több mint egy hónapja a gyermek szülinapját, felháborodott, hogy miért nem egész nap családi körben zajlik..... :D

Az első találkozásom a férjem nagymamájával pucéran a kádban történt :-D éppen tusoltam a kádban ,mikor megérkezett a nagymamája és egyből megvette azirányt a fürdő felé,ahol én éppen tusoltam. Gyorsan kiment és közölte a férjemmel és az anyósommal,hogy jó alakom van :-D

Persze nem tudta,hogy bent vagyok,ő is nagyot hall

5-ös vagyok, én a férjem előtti tartós kapcsolatomban találkoztam úgy az akkori barátom anyjával, hogy éjszaka hálóingben kitámolygott pisilni és rám nyitott, miközben trónoltam a wc-n. Úgy volt, hogy nem lesz otthon, és szerintem azt se tudta, hogy vagyok. Egy ideig úgy nézett, mint egy kísértetre, aztán annyit mondott, hogy ó elnézést és visszazárta rám az ajtót. Gondolom pár másodpercbe beletelt neki, míg összerakta, hogy biztos a fia hozott egy csajt és nem kell ordítani, tuti nem a betörő szarik nála éjjel háromkor...

Érdekes akkor úgy égtem mint a rongy, egy csomó ideig nem akartam kimenni a wcből, de közben meg mondom ez így is úgy is szar (szószerint) mert elvileg akkor ő most ott vár kint, hogy jöhessen... meg hetekig ezen kattogtam, most meg már olyan nevetséges az egész. Ekkor 19 éves voltam. Néha szeretnék megint fiatal lenni, de mikor ilyenek eszembe jutnak, akkor rájövök, hogy milyen jó, hogy felnőttem, mennyi nevetséges idegbajtól kímélem meg magam. :)

Nálunk sajnos a máig élő sérelmek vannak.

Szülés előtt 1 hónappal bekerültem kórházba toxémia miatt. Anyós bejött és közölte, hogy ő nem tudná itt lopni a napot...

Babánk megszületett, nehéz szülés volt, utána 5 napig kapott antibiotikumot infúzióba, emiatt meg se lehetett fogni, csak messziről nézni, majd megszakadt a szívem. Teljesen el volt szállva az agyam, a baba volt minden gondolatom, anyós cinikusan megkérdezte, hogy oszt anyai érzéseim vannak e? (Különben neki a mai napig sincs)

Hazajöttünk kórházból, 4 napig könyörögtünk nekik, hogy jöjjenek el megnézni a babát. (Kifogások: fáradtak vagyunk, xy helyre kell ma menni stb.)

Igazából nem is én haragudtam meg rájuk, hanem a saját fiuk, de annyira hogy most van 2 havonta egyszer egy rideg látogatásunk feléjük és ennyi.

Én szerettem volna, ha a gyerekeink szoros kapcsolatba lettek volna a nagyszülőkkel :(