Melyik lehetőséget választanátok? Melyik "éri" meg jobban nekünk? (anyós lakhatása)

Páromnak sosem volt túl jó a kapcsolata a szüleivel, mert világ életükben alkoholisták voltak, az apja az tényleg egy utolsó semmirekellő sz*r ember volt, aki ütötte-verte őket kiskorukban, állandóan ivott, drogozott, börtönben volt évekig, az összes pénzt elgépezte. Pár éve halt meg, szó szerint halálra piálta magát. Az anyja az, aki miatt azért felnőttek valahogy, bár ő sem veti meg az italt, vannak olyan időszakai, mikor folyamatosan iszik, nem jár be dolgozni, aztán utána egy ideig normális. Házuk volt, de elherdálták, azóta az anyja albérletről albérletre tengődik, de sehol sem fizet rezsit, albérletet, mert ha van is munkája, akkor is elkölti cigire meg minden szarra a pénzt, egyszerűen kifolyik a kezéből s így rövid időn belül mindenhonnan kidobják. 48 éves. Most volt megint egy időszaka, mikor szart mindenbe, nem járt dolgozni így kirúgták. Segélyt kap, albérletből megint mennie kell. Mi 200 km-re lakunk tőle, de minden hónapban mi adunk neki pénzt, hogy ne haljon éhen.... Március 1-el ki kell költöznie, munkája nincs, nem tudja, hova fog menni és miből. Nekem már iszonyatosan elegem van, hogy havi szinten 10-20-30-40 ezreket kell neki elutalni, attól függően éppen mennyire van szarban, és az ember nem tud nemet mondani, mert tényleg nincs mit ennie. Egyáltalán nem érdemli meg a segítséget, mert mint anya, mint ember ő is egy nagy nulla, ő cseszi el a munkahelyeit, albérleteit, de cigire persze mindig jut pénz valahonnan. Túlzás nélkül mondom, hogy ha adunk neki 5 ezer ft-ot, előbb vesz dohányt, mit kenyeret. Szóval most megint nagy a szar, nincs hova mennie, nincs pénze, semmi. Magunkhoz venni nem tudjuk és nem is akarjuk, hely sincs, van gyerekünk, teli a lakásunk. De ez hogy havonta szórjuk a pénzt egy feneketlen pénznyelő zsákba, ez sem megoldás. Férjem felvetette, hogy vegyünk neki egy egyszobás garzon lakást, természetesen a saját nevünkre, amiben lakhatna, s akkor már csak a rezsit meg a megélhetését kellene megoldania egyedül. Így nem az ablakon szórnánk ki a pénzt, csak befektetnénk egy ingatlanba, ami ugyanúgy a mienk maradna, s halála után kiadhatnánk, eladhatnánk, vagy ha valamelyik gyerek oda akarna költözni, akkor ott lenne.... Szóval, egy befektetés lenne, s nem kidobott pénz, mint a havi 30-40 ezer a nagy semmibe. Én megmondom őszintén egy kicsit óckodok ettől, nem tudom, hogy anyagilag tényleg ez lenne-e a megfelelő megoldás, de már a határtalan pénzelésből nekem is elegem van.... A kisvárosban, ahol lakik, nagyon olcsók a lakások, 1 szobást márt 4-5 millióért lehet venni, lenne annyi pénzünk hitel nélkül. Mit gondoltok, mit kellene tennünk?? Párom is tudja, hogy semmi segítséget nem érdemel, de nem hagyhatjuk éhen halni, meg hajléktalanszállón lakni (egyszer már oda került).