Úgy érzem a párom szülei nem tudnak elfogadni. Van valakinek ezzel kapcsolatos tapasztalata? Házi praktikái?

A párodnak azt kell belátni (minél előbb és mindenképpen a baba érkezése előtt), hogy egy nyámlila anyámasszonykatonája,aki örökre az anyja szoknyája szélén akar üldögélni.

Vagy férfi, aki nem fél akár a szüleivel is szembeszállni, ha azok az eddigieknél is rondábban próbálják megfúrni a kapcsolatotokat.

Van, aki a szüleitől kapott első hadüzenenetnél gondolkodik el életében először, hogy a maga életét a maga választotta módon szeretné élni és nem úgy, ahogyan a szülei ugráltatnák.

Az anyós-meny kapcsolat nem véletlenül közmondásos: van akinek a "kedves mama" az életét is szétbarmolja, persze, csupa jóindulatból.

Jól cselekszel ha előre rendet akarsz tenni a párod fejében is, hadd tudja, hogy anyós --a nagymama jogán is-- csak akkor veheti a kezedből az unokát és a ti életetek irányítását, ha te arra direkt felhatalmazod. Náluk eddig "igazodtál", magad erejéből megmutattad, hogy azért, mert valaki önző bunkó, azért neked nem kell erre a szintre lemenned. Megtetted a magadét, hogy annyira tisztában legyenek veled, amennyire te azt szükségesnek és elégségesnek tartottad.

De arra készüljetek, hogy miután --első lépésben-- anyós-apósjelölt elérte, hogy ne legyél ott, amikor a fiukkal tárgyalnak, párod akkor se veszítse szem elöl a makacs tényt: egy marék lágy szrt sem ér majd a kapcsolatotok, ha elköveti azt a hibát, hogy megpróbál kettészakadni, mindkét "családnak" egyformán a kedvére tenni. Vannak édesanyák, akik SAJÁT használatra szülnek MAGUKNAK gyereket és képtelenek elfogadni, hogy egyszer az a gyerek is felnő, önálló életet akar élni. Vagy hogy bármiben is másképp akarja alakítani az életét, mintahogy ők azt helyesnek tartják.

Ettől egy fokkal cifrább helyzet, amikor már az unokát is kisajátítanák, a szülőket naponta zaklatják, hetente 14-szer közlik, hogy minden úgy szr, ahogyan az anya tesz a gyerekéért, az rontja el a gyereket és totál alkalmatlan az anyaságra. Szinte beköltöznek a fiuk életébe, még egy pelenkát sem cserélhetsz majd az anyós asszisztálása nélkül. Ha a párodról kiderülne, hogy egy puhány alak, aki --miután rádöbbent, hogy nem tud kétfelé szakadni-- elsősorban a szülei akaratát akarja majd rád és a gyerekedre kényszeríteni, akkor apósnak, anyósnak még abba is beleszólása lesz, hogy havonta hányszor és milyen pózban szexeljetek. Mivel te a pároddal akarsz együttélni, igenis vele kell tisztába jönnöd, mire számíthatsz, ha pl. baba érkezik.

Most és mielőbb derüljön ki, hogy a párod egy távirányítású, gerincmentes puhapöts. Vagy férfi a talpán, aki sziklaszilárdan tudja, mire hivatott, mit akar az élettől és tesz is azért, hogy ne abban a szellemi vákuumban találja magát, ahol ma a szülei vannak. Ha mielőbb fel nem ismeri, hogy ha meggebed, sem tud majd kettészakadni, akkor azt sem látja majd be, hogy egy félresikerült házasság után a gyereket sem lehet sérülések nélkül szétszakítani.

Két felnőtt a maga felelősségére úgy ssza el a maga és a párja életét, ahogy nekik jólesik.

De ha már gyerek is van, azaz szültél a nagymaminak, nagypapinak egy unokát (akihez egyébként neked semmi közöd ne legyen, elvégre te selejtes szülő vagy), akkor 99.9%-ban bizonyos, hogy "az" lesz a vesztese egy félresiklott történetnek, nem a két "felnőtt", vagy a két nagyszülő.

Mivel pedig te mindezzel tisztában vagy, ki az aki előtt ez a lehetőség még lehetetlennek tűnik? Ki nincs még tisztában azzal, milyen durva károkat tud produkálni egy-egy elmérgesedett helyzet? Jó, ha egy esetleges ilyen beszélgetés alkalmával tudatod, hogy mielőtt ijesztegetni kezdik, azelőtt értse, hogy ez a történet nem arról szól, hogy ha veled él, akkor a szüleivel szakítania kell, illetve ha a szüleivel "él" , akkor veled szakítania kell.

Hanem arról, hogy véleményeket, álláspontjokat megismerve mérlegelnie kell, hol az a határ, amikor "eddig és ne tovább!" Neki kell helyesen dönteni, milyen mélységektől nem engedi tovább dúlni az életetekben a szüleit.

És esetlegesen, ha elsárkányosodnál, akkor milyen mélységek után nem enged téged tovább dúlni a szülei életében.

Eddigi írásod alapján nem gondolom, hogy valaha te legyél, aki nekiugranál 10 körömmel bárkinek is. Szerintem nem te leszel, aki ilyen primitív stílusban állnál ki a vélt, vagy valós igazad mellett, egykor így szeretnél érvényt szerezni az akaratodnak.

De jó, ha a párod szem előtt tartja, sőt, nem is helyeselné, hogy a "Mit képzelsz te, anyád is lehetnék!" - szintű támadásoktól nem vagy hajlandó megijedni és haptákba vágni magad.

Érvek-ellenérvek ütköztetéséről szó lehet, ha képesek visszavenni a stílusukból a leendő "nagyszülők", de az akaratuknak aláfeküdni még akkor sem, ha egyébként egyetértesz a véleményükkel.

Tartsd a három lépés távolságot és a párod mindig tudja, mit teszel és miért úgy teszed.

Amint pedig észreveszed, hogy immár uszítható és a családi élet kárára kezd "osztódni", ne félj emlékeztetni őt, mekkora mibe készül fejest ugrani.

Üdv: szép napot!

Praktikát sajnos nem tudok, de szerintem ne menj többet hozzájuk. Nem éri meg, hogy stresszesen, elszomorodva, megalázva érj haza.

Valószínű különben, hogy kíváncsiak lesznek, hogy miért nem mész, tehát számíthatsz egy látogatásra tőlük, ahol majd fognak kérdezgetni, érdeklődést mutatni irányodban. Legyél majd távolságtartó velük, ne mosolyogj rájuk, és ne tölts velük 10 percnél többet.

Rendhagyó alternatíva, de - pároddal való jó kapcsolat esetén - mutasd meg a párodnak az itteni hozzászólásokat!

Mégiscsak olyan emberek álláspontját ismerné meg, akiket elfogultsággal, részrehajlással miegyébbel ugyan "megvádolhat", de talán őt is segítheti annak felismeréséhez, hogyan kell pártatlan, tárgyilagosan, mintegy "kívülről szemlélni" az adott szitut. Néha nem árt, ha nem csak a keserű tapasztalatok UTÁN szembesül azzal, hogyan gondolkodnak ilyen sélethelyzetekről azok, akik egyébként széles mosollyal bólogatnának, hogy "Persze, csak neked van igazad, Lacikám, ne hagyd magad! Menjen a francba az asszony, ha valami nem tetszik neki, te meg ülj vissza szépen anyád szoknyájára! Elvégre az a KÉNYELMESEBB megoldás! "

Ne hagyd magad alázni, mindhármótokért felelős vagy! :)))

Ha lesz gyerek, ha nem, neked úgy kell gondolkodnod, hogy továbbra is a jövőképedben szerepel a (: minimum egy :) gyerek.

A leendő unokáért is: dolgozzanak csak meg érte a "nagyijelöltek"! Tanuljanak meg viselkedni, vagy ne várják, hogy éretlen ember módjára bólogass, egyetérts minden primitív megnyilvánulásukkal és hagyd, hogy a férjjelöltedet alázzák.

Ugyanis, ha idejuttok, az --jelen állás szerint-- a párodnak is szégyene lenne. És sokaknak innen egyenes út az élethosszig tartó marakodásig, a tönkrement életnek. A párodnak kell érteni, hogy AKKOR IS egy ilyen dilemma elé érkezett volna, ha veled soha nem találkozott volna. Eldől, hogy hajlandó-e felnőni, vagy életképtelen, mint férfi.

Sok agglegény is azért marad az, ami, mert elfogadják, hogy apjuk-anyjuk minden óhaja követendő és felülírhatatlan.

Szeretetteli, szép napot mindenkinek. Legyetek jók! :)

Ha eldöntötték hogy nem kedvelnek soha nem is fognak. Énrám anyósom az első alkalommal is úgy nézett mint a véres rongyra pedig nem is ismert. Jogászhallgató voltam akkor, külföldi munkából hazajövet tele pénzzel, csinosan.

Az apukája mindig is kedvelt és azóta is kedvel. Csomószor kiállt mellettem. A fia 1x sem.

10 év telt el semmi nem változott.

A kedves mama:

Nem segített az unokánál, Képmutató, és direkt beszólogat.

Tönkre is tette a kapcsolatunkat.

Ha szeret a párod az ő feladata ezt megoldani. Ha nem megy neki ez állandó feszültségforrás lesz.

Bajuk van veled. Hogy mi azt csak ők tudják. Lehet csak épp nem téged akartak a fiuknak. Ezért bárhogy változnál mindegy lenne.