Ha megtehetnétek, akkor szeretnétek, hogy a gyereketek szuperintelligens legyen (200 körüli IQ)?

Szerencsére ez nem választás kérdése. Majd amit kapunk, azt elfogadjuk. Vagy akit.

Én azt szeretném, ha boldog lenne. Ez lehet szuperintelligensen is, és lehet gyenge képességekkel is.

Egy egyetemet el lehet végezni 90-es IQ-val...csak szorgalom,vagyis "fenék" kérdése.

Én egy olyan gyereket szeretnék aki EGY valamiben nagyon jó,arra tudja alapozni a munkáját,ami egyben a hobbija is.Így kiegyensúlyozottabb ember lehet a magánéletben,és elkerüli a stressz....akár 100 évig is élhet.

Felőlem lehet kocsmáros,vagy sírköves is,ha abban jó...:))

Tehát a válaszom nem.

200 körüli IQ nemigen létezik, viszont ismerek egy srácot, akinek 16 évesen kezdte az egyetemet, neki lehetett olyan 160-as IQ-ja.

Ezt azért említem, mert Einsteinnek is ekörül volt, ha jól tudom.

Meg fogtok kövezni, de én igenis szeretném, hogy a gyerekem intelligens legyen. Véleményem szerint nem feltétlenül igaz, hogy kevesebb barátja lenne, csak más emberek, más körökből, nem átlagosak. Nem a korának megfelelő dolgok érdekelnék.

Azonkívül valóban több törődést igényel.

Miért lenne kevesebb barátja? Nálatok minél butább egy ember, annál több barátja van? :)

Egyébként én inkább 200-as EQ-t vagy SQ-t adnék a gyerekemnek egy átlagos IQ-val. Ismerek olyan irtózatosan okos embert, aki mégis csak egy asszisztens, mert nem tudja az embereket kezelni, és senkivel sem jön ki, nem tud együtt dolgozni másokkal. Meg ismerek olyat, aki nem különösebben okos, nem nagy a tárgyi tudása, mégis vezető (és jól csinálja a dolgát), mert össze tudja fogni az embereket, nagy dumája van, nagy hatással van másokra (lelkesít, befolyásol, elgondolkoztat, épp ami kell), és jó a problémamegoldó képessége meg az emberismerete.

A magas IQ önmagában kevés, ha nem tudod "eladni" magad.

Bár még nincs gyerekem, úgy vagyok vele, hogy amit kaptunk, amit én szültem, azt kell szeretnem. Ha mesterségesen belenyúlnék az agyába csak mert miért is ne, akkor olyan lenne, mintha nem fogadnám el úgy, ahogy van. Meg egyébként is, ilyen magas IQ-val az is lehet, hogy nem fog tudni rendesen beilleszkedni, nem talál majd szellemi társat magának (Virágot Algernonnakot ajánlom mkinek ilyen szempontból, tökéletes élettani-jellemrajzi regény)... csak azért, hogy verjem a mellemet rá, hogy nekem milyen okos a gyerekem? ne már...

21/L

Egyértelműen nem.

Nem nagyképűségből írom : 157-es IQ-val rendelkezem. 34 év kellett hozzá, hogy a világ elfogadható hely legyen számomra.

4 évesen megkérdeztem anyámtól, hogy gondolt-e már arra,hogy (idézem önmagam) : Ha nem én lennék én, magamnak én akkor is én lennék.Ahogy te nekem te vagy, de saját magadnak te ugyanúgy ÉN vagy, neked pedig én TE vagyok. Mert akárki lennék, magamnak mindig csak én lennék, nem nézhetnék magamra TEként, csak Énként, még akkor is, ha te lennék vagy ő.Magának mindenki én. És soha nem nézheti magát nem ÉN-nek.

Anyám döbbenten rámnézett és megkérdezte, hogy összerakodtam-e már a szobámban.

A lányom most 4 éves és hála Istennek a legbonyolultabb kérdése az volt, hogy mit esznek a farkasok a mennyországban. :)

És cseszhetem a magas IQ-mat, attól, hogy könnyebben tanulok, hogy hamarabb átlátom az összefüggéseket, se sikereebb, se jobb ember nem lettem. SŐT! Ha valaki nyíltan felvállalja a kvázi jobb képességeit, az gyanakvást és ellenérzést vált ki másokból. Pl. : ki az a főnök, aki engedi előbbrejutni a tehetségesebb beosztottját? Nincs olyan, mert félnek, hogy ha ez a felsőbb vezetés tudomására jut, akkor leváltják őket. És igen, baromi magányos hely a világ, ha az emberek butának, gyengébbnk , esetlenebbnek érzik magukat a környezetedben.

Ex- férjem válásunk utáni kifakadása : Tudod milyen volt 7 évig idiótának éreznem magam? Nem tettél semmi különöset, csak élted az életedet, átláttad az összefüggéseket, elsőre megtanultad a dolgokat, aminek én négyszer álltam neki, én pedig a 125-ös IQ-mal egy utolsó bélféregnek éreztem magam.

Megtanultam a leckét : felvettem egy álarcot és akkor is visszakérdezek, ha valójában tudom miről van szó, magyarul játszom a hülyét. Azóta vannak barátaim...