Mi ez a családfa felkutatás mánia?

Nekem ez jó elfoglaltság. Apámmal szoktam megbeszélni, milyen érdekességeket találtam. Pl. a nagyanyjáról nem tudta, hogy volt egy törvénytelen gyereke, aki az első világháború előtt született.

Számomra érdekes dolog visszamenni az 1700-as évek elején született ősökig.

Nem azért álltam neki, hogy jaj, majd biztos kiderül valami nemesi származás.

Nekem kicsit olyan, mint egy időutazás. Ahogy épp kutatom fel az őst, kerülnek elő a gyerekeik, olyan, mintha megelevenednének előttem. Egyik ükapám, sőt annak apja is írástudatlan kanász volt. Faluról-falura bukkantak fel az anyakönyvekben, mindenhol született 1-1 gyerekük, sok ugye meg is halt.

Nézem az összefüggéseket: abban az ágban, ahol sokat vándoroltak a szülők a munkájuk miatt, ott több leszármazott is disszidált, XX. század elején vagy később, amíg apám ágán, ahol sima parasztok (előtte meg jobbágyok) voltak, 200 éven át ugyanabban a faluban éltek, házasodtak.

Annyira jellemző apámra is ez a változtatni nem akarás, félünk az ismeretlentől.

Úgy érzem, a néhai nagyszüleimet is jobban értem azáltal, hogy a soha nem ismert dédik, ükszülők életéről kapok információt.

De pl. azt is így tudtuk meg, hogy dédapámnak valami simlisség van a halála körül: a család mást tudott halál okként, mint ami a halotti anyakönyvben szerepelt.

Bevallom, én nem kutatom, de talán nem teljesen off.

Csak elbeszélésből tudom, milyen sokszínű a felmenőim világa.

Van morva származású nagymama, épületasztalos párjával. Másik nagyapám bútorasztalos. De a két ágon megtalálható kocsmáros, katonatiszt, mozdonyvezető is. Származási hely szerint Magyarország mellett Csehszlovákia (déli rész), Románia (Erdély). Messze nem írtam le mindent, de érdekes. És ezekhez az emberekhez sok érdekes történet is fűződik.

1. jó nagy ökörséget írt...

akinek eleve nincs történelmi érdeklődése, annak nem sokat fog mondani, bár a saját felmenői érdekelhetik, de aki bele tudja a talált dolgokat helyezni az adott korba, annak igazán hasznos, érdekes hobbi