A gyerekeink párja miért várja el, hogy a szülőkkel csak annyi legyen a kapcsolat, ha már külön élnek, akár egy környéken, hogy "helló és meg se álljanak, vagy netán egy sutyiban megejtett telefon, amikor nem hallja senki?

Hány gyerek és milyen neműek?

Egyébként gyerekeink párjai, többes szám, mert a gyerekeink párja úgy hangzik, mint egy bigámista kapcsolat.

Azért sokan túlzásokba esnek.

Exem családja elviselhetetlen volt. Nagycsalád, legalább 10 unokatestvér, 5-6 nagynéni-nagybácsi, plusz még a szülők is elváltak, szóval ez is megosztott dolog volt. Egy darab névnap ünnepségről nem hiányozhattunk, mert akkor kitört volna a családi balhé. Ráadásul minden kis dolgot megünnepeltek, legyen az névnap, szülinap, ballagás, diplomaosztó, keresztelő, eljegyzés, házavató, stb-stb. És ezekről a bulikról senki nem hiányozhatott, ha élvezte, ha nem.

Mi csak hétvégén találkoztunk (más városban dolgozunk, és albérletben lakom), de akkor is csak a családjához jártunk "bulizni". A második év végére elfelejtettem a saját anyám szülinapját, annyira leterheltek a marhaságaik. Akkor nagyon elszégyelltem magam, és megfogadtam, hogy hétvégén egy napot az saját családomra fogok áldozni, és csak másfél napot leszek a párommal.

Így persze úgy jött ki a lépés, hogy nem mentem le az unokatesója diplomaosztójára...ne tudd meg, micsoda vérlázító bűnt követtem el ezzel! Mikor legközelebb mentem, elszidtak mindenféle családellenes embernek. Meg hogy én nem is törekszem arra, hogy bekerüljek az ő családjukba.

Akkor nagyon elegem lett, meg amúgy is untam már az egész bagázst, és azt is, hogy nem tudok a párommal egy nyomorult napot zavartalanul, kettesben eltölteni. Ráadásul a kedves szülei is állandóan harcoltak a figyelmünkért. Elváltak, utálják egymást, így mindig sértődés volt abból, ha egyikhez mentünk, és nem a másikhoz.

Besokalltam, szakítottam. Elegem volt az egészből.

Tudom, az enyém egy szélsőséges eset, de pont azért írtam le, hogy ilyen is van, és az ilyen esetekben ne csodálkozzunk, ha a fiatal hozzáállása nem éppen kedvező.

Az viszont tény, hogy nem kell a fiatalokon lógni, és sajnos azt tapasztalom a környezetemben, hogy sok fiatal párt nem hagynak a szüleik élni. Főleg a fiús szülők. Nem tudom, hogy ennek mi az oka.

24/n

Hozzám mindig szivesen jönnek a fiaim is és a párjaik is. Sőt van olyan lány akivel bár a fiam szakitott én mégis a mai napig tartom vele a kapcsolatot, Ő keres engem.

Szerintem ez azért rajtunk szülőkön is múlik.

Ezt a gondolkodást én sem értem. De itt is a legtöbb válaszoló, főleg a menyek vannak úgy, hogy jajj, külön család, mindenki hagyjon békén minket...És biztos sok anyós hibás, vagy anya, de a gyerekek is azok. Én sosem tudnám ezt tenni, és a férjemet is nógatom, hogy hívja már fel az anyukáját. Tényleg, fel is hívom mindjárt anyósomat, és elmesélem a picur tegnapi húzásait...

Intelligencia kell, mindkét fél részéről.

Kedves utolsó! Értenéd a válaszolók gondolkodását, ha egy mérges kígyó lenne az anyósod, aki minden áron ellened akarja fordítani hőn imádott csöpp fiacskáját! Nekem ilyen anyósom van, és hidd el, nem hívogatom, hogy elmeséljem neki a pici húzásait...

Addig könnyű értetlenkedni, amíg te nem vagy benne.