Szerintetek mennyire befolyásolja egy ember jövőjét, boldogulását, hogy milyen családból származik, honnan indult?

Manapság nagyon sokat számít, hogy kinek milyen kapcsolatai vannak. Sajnos erre épül az egész rendszer.

Persze lehet boldogulni akkor is ha nincs hátszeled, de ebben az esetben annak van igazán esélye, aki elfogadja a jelenlegi "értékrendet" és képes belesimulni a rendszerbe. Tehát ha pl. vállalkozó, akkor kihasználja az embereket, mutyizik, kiskapukat keres, stb.

Mindezek után maradnak azok akik úgymond becsületesek és nehezen veszik rá magukat csalásra, egyéb hasonló dolgokra. Közülük kevesen lesznek sikeresek és szerényebben is élnek. De azért érdemes próbálkozni, hiszen nem az anyagi jólét az első.

Sokat számít, de én nem az anyagiakat látom itt elsődleges "problémának". Egyszerűen brutál sok dolgot szedünk magunkra a szülőktől, családból. Mind viselkedésben, mind törekvésben, életszemléletben, stb.

Én itthon azt láttam, hogy napról napra éltünk, de még is megvolt mindenünk. Kinőtt, örökölt ruhákban jártunk, mások levetett játékaival játszottunk és minden apróságnak tudtunk örülni, aztán megfordult a családunkkal a világ, becsődölt a szüleim munkahelye és ez változtatásra kényszerítette őket. Sokkal jobb helyet találtak, jobb fizetéssel. Vállalható autónk lett, majd néhány évvel később kispóroltuk egy családi ház árát. A semmiből egyre magasabbra jutott a családunk és bár nem vagyunk milliomosok, szerencsére már nem kell napról napra élnie a családomnak. Én ezt a mentalitást érzem magamének. Sosem tettek semmit a hátsóm alá és nem is fognak, de hiszek abban, hogy mindent előtudok teremteni magamnak, amit szeretnék. Műszaki végzettsége van a szüleimnek, nekem is az lett, ezen a pályán is kezdtem el dolgozni. Jó eredményekkel végeztem el a fősulit, szinte azonnal lett állásom és egyelőre imádom, úgyhogy mégcsak az sem kellett, hogy a családom betoljon valahova. Jó szak, szakmaszeretet és kellő motiváció... ennyi kellett ahhoz, hogy felvegyenek.

Ellenpéldának tudnám hozni egy régi barátnőmet. Akinek a családja segélyekből élt, de jó autóval, szép nagy családi házzal világ életükben. Aztán volt valami rendszer átszervezés és már fele annyi pénzt sem kaptak, de nem voltak hajlandóak 4 órás munkát sem vállalni, arra hivatkozva, hogy "rokkantak". Jól ismertem őket akkoriban, legalább részmunkaidőt mindketten tudtak volna vállalni az egészségügyi helyzetük ellenére is. Elindultak a lejtőn, de a barátnőmet felvették egy jó nevű egyetemre. Ő kapásból lenézett, hogy én csak egy kis főiskolára nyertem felvételt. Felvette a diákhitelt és ugyanúgy élt, mint azelőtt. Elvégezte a jónevű egyetem jónevű büfészakját két éve és azóta sem talált vele munkát, bár szerintem nem is igen erőltette meg magát. Ugyanazt a modellt látom nála, amit a családjából vitt.

Van olyan barátnőm is, aki párkapcsolatok terén viszi a családmodellt. A szülei elváltak, az anyja állandóan neki szidta apukát. A lány értelmes, okos, normális, mégsem talál magának normális párt, mert nem tud megbízni egy férfiban sem.

Ha nem is tudatosan, de rengeteg magunkra szedett dolog van szerintem, ami később jelentkezik. Én szerencsésnek érzem magamat ilyen szempontból egyelőre.

A pénz oldala más kérdés. Ahol pénz van, ott általában jó kapcsolatok is, így egyértelmű, hogy a gyerek is többre fogja vinni. Már csak azért is, mert neki lesz alapja az élethez, míg egy átlagos, vagy szegényebb családnál ez nem igaz.

Számít. Én úgy gondolom van egy anyagi oldal, ami fontos (tetszik vagy nem) nem mindegy van-e pénz különórára vagy edzésekre stb.) és van a szellemi oldala. Ha a gyerek olyan környezetbe nő fel ami a tanulást, tudást preferálja jó eséllyel ő is ezt a szemléletet teszi magáévá. Nálam nem volt kérdés, hogy egyetemre megyek, szüleimnek eszébe se jutott megkérdezni akarok-e továbbtanulni, azt kérdezték melyik egyetemre akarok menni.

Amit én még fontosnak látok, hogy a szülők adjanak álmokat a gyereknek, ha megtanítják arra hogy saját erejéből szinte bármit elérhet és bízzon magában akkor nem számít annyira az anyagi háttér a gyerek jó eséllyel jól fog boldogulni az életben. A kérdésre válaszolva, igen eljuthat valaki nagyon mélyről igen magasra, a jelenlegi főnököm is ilyen, de kivételes embernek kell lennie hozzá.

Annyiban szamit, amennyire elhiszed, hogy szamit. Vannak nagyon sikeres, gazdag emberek, akiknek a gyerekei megsem ernek el sokat az eletben, es vannak olyanok, akik pont a nehezsegek miatt, illetve, hogy azokat hogyan kezeltek, ernek el nagyon sokat.

Es minden attol függ, hogy mit akarsz az eletben elerni. Ha a klasszikus haz-kocsi-csalad-normalisan fizetö munka a cel, akkor könnyebb azoknak, akiknel a szülö be tud segiteni, rövidebb idö alatt erik el a celjukat, ha minden mas tenyezötöl eltekintünk. Viszont amiert nem kell valakinek megdolgoznia, azzal nem is banik altalaban olyan felelössegteljesen, es az is lehet, hogy hiaba kezdi valaki elönnyel, ha egyaltalan nem tud banni a penzzel, esetleg felvesz egy nagy hitelt, es megszünik mellette a munkahelye egyik naprol a masikra.

A kapcsolatok jol tudnak jönni, es egy jomodu embernek lehet, hogy jobb kapcsolatai vannak, de nem biztos, hogy a gyerek is abban a körben akar mozogni. En meg eddig az összes munkahelyemet magamtol szereztem meg. Ha valakinek van lehetösege, hasznalja ki, hogy rendelkezik jo kapcsolatokkal, ha nincs, akkor epitse ki maganak a kapcsolati halojat. Azert ez egyaltalan nem lehetetlen.

Nagymamam mondta mindig, hogy ,,Nincs lehetetlen, csak tehetetlen":)

Nem mindegy honnan indulsz ami az anyagiakat illeti, de az sem, ami az értékeket, nevelést illeti. Mind a kettő befolyásolhat...

Anyuméknak annak idején volt lakásuk, autójuk 19 évesen a szüleik jóvoltából, de valahol elcsúsztak, mert most mindjárt ott tartanak, hogy semmi sincs. Szomorúan és elkeseredetten látom...

nekem nem volt sem állásom, sem semmim mikor végeztem az egyetemen. De azért hogy szakmában dolgozhassak évekig küzdködtem, mert nem volt egy ismerős ismerőse, aki beintézzen. De végre sikerült! :) Úgyhogy hiszek abban, hogy ki lehet törni és jobban meg tudom majd becsülni, amim lesz, mint az, akinek a feneke alá tolták...

Van egy csodálatos párom és ez bárminél fontosabb...

:) Ő még az egyetem előttről velem van...

De igazad van, a miértje mindennek megvan. Csak egy kis önismeret kérdése az egész. :)