Normális ez a gondolkodás a terhességről?

Normális dolog, hogy félsz a terhességtől, és a szüléstől. Minden nő fél, de hidd el nekem, hogy a világon a legcsodálatosabb érzés a saját testeddel kihordani és megszülni az imádott férfi gyermekét.

A tested nem fog változni. Én 4 gyereket szültem és vékony vagyok, sportolok, és imád a férjem. Ha nem hagyod el magad, a terhesség nem ok a kövérségre, ha elhagyod magad, akkor pedig gyerek nélkül is el fogsz hízni.

Én is tettegtem a szüléstől, előre féltettem a picit, szerintem a nők nagy része ugyanígy van ezzel, ki jobban, ki kevésbé. Igaza van elsőnek, nem törvényszerű, hogy egy nő elhízzon a terhességtől, a férjed pedig, ha szeret, valszeg még jobban oda lesz érted, hogy az ő gyermekét hordozod - az enyémmel így volt, még gyengédebb volt velem, talán a legharmonikusabb időszak a gyerekvárás volt az életünkben. A fájdalmat nem lehet elkerülni, de életem legcsodásabb élménye volt, amikor az első gyermekemet hallottam felsírni, aztán ráfektették a hasamra, ez mindent megér...

A túlzott féltéssel viszont érdemes jó előre kezdeni valamit, a hasfájós, nyűgös babák túlnyomó többségénél szerintem az elsődleges ok az anya aggodalmaskodása, feszültsége, ez a saját tapasztalatom is. Jót tehet a meditáció, a pozitív gondolkodásra törekvés, kincset ér az első néhány héten tapasztalt barátnő, nőrokon segítsége, jelenléte - nekem sajnos nem volt ilyen lehetőségem.

csak félelmről szól az egész kérdésed..

ha majd azt érzed, miatta bevállalsz mindent, ha kell erőn felül teljesítesz, megteremtesz mindent ahhoz hogy a legtöbb esélye legyen az életben, nemérdekel semmi, akkor vállalj majd.

szülésnél a fájdalmat el kell fogadni, ne stresszeld azzal magad, és pláne a babát.

én feladtam az életemet is úgy fájt, átsuhant az agyamon, ha meg kell halni, ám legyen. és most később szép gondolttá szelidült, mégpedig hogy adtam az életem is az ő életéért, és a mai napig adnám bármikor.

a lényeg, ha majd ő előbbre való lesz a te félelmeidnél, akkor érsz meg rá igazán.