Elfogadnád hogy a gyereked a volt férjed barátnőjét anyucikának hívja? A nő a gyereket, pedig életemnek?

Fiam Ildi nénének hívja a volt férjem feleségét. A feleségnek is van az előző kapcsolatából egy fia, de mindenhol azt mondja 2 kicsi fia van akiket imád. A fiam engem Anyucikának. Engem nem zavar, mert ennek ellenére pontosan tudja, hogy ki kicsoda. Mi a volt férjemmel meg arra törekedtünk, hogy bár mi elváltunk, de a gyereknek a szülei mi vagyunk. Békét teremtünk inkább.

Amúgy a az új feleség fia aki a fiamtól 3 évvel fiatalabb engem is Angi nénének hív. Azt mondja mindenkinek, hogy a nagynénje vagyok.

3-as, ez tökjó.

Elvált szülők gyermeke vagyok, felnőtt nő. 14 voltam, mikor megszületett a féltestvérem apánk a közös. Rémesen volt tálalva, rémes volt végig, anyám is rosszul kezelte.

Saját gyerekem nincsen. Mint nő, el tudom képzelni, hogy összejövök egy fickóval, akinek van egy gyermeke, és én ezt a gyereket el tudom fogadni, és tudom szeretni, és tudok vele teljesen normális és kedves lenni. Jó mondjuk van a gyereknek egy anyja.... Azért énbennem ez bennem lenne sztem

De amikor én voltam a gyerek: 1. agyonvágott, hogy lesz féltestvérem, végig katasztrófa volt. 2. én mindig normálisan beszéltem azzal a nővel, értelmiségi volt, ő is normális volt velem, de túlzásba nem vittük, és például sosem bújtam belé vagy valami. 3 hát nem tudtam volna anyucikának hívni. Ha én lennék az anya és az én gyerekem hívna egy másik nőt anyucikának, az megviselne 4. Anyám közölte, mikor kiderült, hogy apámnak gyereke lesz, hogy reméli, hogy én majd elhatárolódok tőlük, és sosem fogom őket elfogadni. Úgy kábé megpecsételődött a sorsom vagy tizenvalahány évre, k jó volt. 5. apám és családja az elfogadás, szeretés, imádás dumát nyomta.

Azért írtam le, (bár nálatok barátnő van, féltestvér nincs) mert javasolnám, hogy kérdezd meg a gyereket, hogy miért hívja így (ne ess hanyatt, ha azt mondja, hogy szereti, attól még téged szeret, te vagy az anyja, és nélküled elveszne), és beszélgessél vele, hogy neked ez rosszul esik, mert te vagy az anyukája, és milyen megoldást javasol erre a gyerek.

Ne cseszd le a gyereket, hanem beszéljétek meg. Ennyi lenne

Ha nem lennénk féltékenyek vagy nem ragaszkodnánk egy kialakult trendhez,akkor boldogabbak lennénk attól,hogy a gyermekünket valaki édesanyaként szereti és a gyerek úgyanúgy viszont-szereti!

Milyen jó lenne,ha azoknak a gyerekeknek is jutna hasonló jó érzés akikkel nem törődnek!

Engem nem zavarna a kérdésben felvetett dolog,örülnék,hogy a családomat valaki hozzám hasonlóan szereti!