Alkoholista szulok, van aki hasonloan érez?
Sziasztok.
Nagyon regota akartam irni egy kerdest de meg most is nagyon nehez megirni. 18eves vagyok. Amiota az eszemet tudom folyamatos veszekedés es pialas volt itthon. Mindig feltem itthon lenni a veszekedesek, verekedesek miatt. Apam alkoholista, ezt regota tudom, de ot nagyon szeretem es soha nem tudtam ra haragudni, pedig csinált cifra dolgokat. Szuleim elvaltak amikor 9 eves voltam kb. Apa azota is iszik egyebkent, megjarta az elvonot es tudja kontrolallni magat, meg szed gyogyszert. Igazabol anyarol az elmult idoben tudatosult bennem hogy o is mind vegig ugyanugy ivott mint apám. Osszejott egy igazi f...szarccal (mar bocsánat de ez az igazsag) akit gyulolok tiszta szívemből. Tonkre tette a gyerekkorom. Ez a faszi is alkoholista a javából. Es nagyon erősen hatott anyamra, mind pialas mind a nevelesem reszen. Ez a pali folyamatosan terrorizalt engem, fenyegetozott hogy agyon ver, nekem tamadt nagyon sokszor, volt hogy a minuszokba futottam le egy szal pizsamába. Anyam futott utánam es akkor mondtam h valasszon mert mar nem birom.. Nyilvan azota semmi nem tortent. Nagyon sokaig bantott a párja es vele egyutt anyam is. Napi szinten isznak. Melo utan az elso hogy lemegy a boltba. Van hogy 4 5 liter sor meg melle palinkanmeg ilyen rovidek vagy mi a neve annak az olcso szarnak. Amikor józan anya akkor nagykn szeretem mert egyebkent nagyon jofej de amikor elkezdenek vedelni akkor teljesen megvaltozik. Nem birok mar igy ranezni. Faj higy igy latom... Faj az egesz. Ahogy látom a szemen hogy be van rugva, a hangja is mas.egyutt szoktak inni. Mar 1 eve leszallt rolam a parja halisten. Vele egy szot nem beszélek magamtol csak ha muszaj. Ez is néha bant mert jozanul o is jofej velem de valamiért nem tudok/nem merek? / beszelgetni vele. Jó tanuló vagyok, egyetemre jelentkezem egesz eletemben jol tanultam azert mert ezt az egy kiutat latom. Bant ez az egesz dolog es fel emészt hogy mindig ezt látom es mindig ugyanaz a kor megy jol beb..sznak kotekednek alszanak aztan felkelnek normaliskent. Hanyni tudnek! Nagyon nehezen beszéltem errol egyik baratomank de neki is csak neveloapamat tudtam elmondani, azt hogy anya is iszij azt nem.
Igazabol mar erre is buszke vagyok hogy letudtam ezt irni, mert meg soha nem tudtam ezt igy kimondani. Van aki hasonloan erez?
válasza: válasza: válasza:Nagyon jó, hogy írtál erről - az elfojtás nem szerencsés, mert úgy nem fogsz tisztán látni, nem tudod megfogalmazni mi történik veled, hogyan hat rád.
Az sokat segít, ha tudsz valakivel az érzéseidről beszélni. Már az írás is sokat segít első körben.
A bűntudat a szekunder szégyen miatt van, te szégyelled magad más viselkedése miatt.
De neked nincs miért bűntudatot legyen!
Az nagyon jó, hogy jó tanuló vagy mindezek ellenére, tarts ki a céljaid mellett, minél előbb törekedjen saját lábra állni.
Hirtelen ennyit tudok mondani, maradj erős és ki fogsz ebből törni, hiszen nagykorú leszel/vagy.
válasza: válasza: válasza:Szerintem is nagyon jó hogy leírtad , mert az sokat segít ha megbeszéljük valakivel a dolgokat, vagy kiírjuk magunkból, szóval ezt jól tetted :)
És nem kell emiatt bűntudatodnak lenni, vagy bármilyen rossz érzésnek lenni benned.
Sajnos az a két személy akiről írtál, beteg. Te semmit nem tudsz tenni értük, nekik kellene tenni saját magukért. De ők nem fognak.
Nekem apám régen ivott , szerencsére anyám nem, így annyira nem volt durva a helyzet. Meg azért normális volt fater is többnyire. Ha bepiált akkor általában elaludt. Persze azért voltak veszekedések...
Na mindegy a lényeg hogy én mindig azt vártam hogy felnőljek és kiszakadjak ebből a helyzetből. Ami meg is történt :)
Neked sincs sok már hátra, pár év és megkezded a saját önálló életed, aztán nem leszel ennek a dolognak kitéve.
Gondolj erre , és tanulj továbbra is szorgalmasan, mert ez a kiutad ebből a rémálomból!
Aztán majd felépíted a saját kis életed , tök jó lesz , hidd el :)
válasza:Pontosan ugyanígy nőttem fel, mint te. Az egyetem nekem is remek kiút volt, még ha szűkösen is, és diákhitellel, de megváltás volt. Azóta már doktori képzésre járok, nagyon rég kiszakadtam a mérgező környezetemből, és minden létező értelemben jobb az életem.
Nekik nem tudsz segíteni, de neked fog segíteni a távolság, ha végre nem kell minden nap átélned ezt. Tudom, hogy szereted őket, az ember szereti a szüleit, ennek ellenére nagyon sokat tudnak ártani :(
Mostmár látod, hogy milyen szülő ne legyél majd amikor arra kerül a sor, tanulj, légy szorgalmas, és nőj nagyra.
Idővel a sebeid is gyógyulgatni fognak, és talán őket is jobban meg fogod érteni valamikor, ami kicsit könnyíteni fog a helyzeteden.
Fel a fejjel, remélem anyud hamar szabadul ettől az embertől. A legjobb amit tehetsz most anyukádért az az, hogy te nem kallódsz el, és biztosítasz magadnak önszorgalommal egy szép életpályát. Idősebb korában meg fogja hálálni, hogy nem csúsztál le te is a lejtőn.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!