Ismerted személyesen valamelyik dédszülődet? Ha igen, milyen emléked van róla?

Apai dédszüleimet ismertem, kb. 8-10 éves voltam, mikor meghaltak. (Mama először, papa utána)

De őszintén szólva, én kisgyerekként nem nagyon szerettem odamenni, mert ők már nagyon idősek voltak, és gyengék, betegek. Imádtak minket a testvéremmel, de fárasztottuk is őket, így sokszor egy külön szobában volt megterítve nekünk, hogy a felnőttek nyugodtan tudjanak beszélgetni, és unatkoztunk. Nagyon kellett viselkedni, hogy ne zavarjuk őket, és fél órákat nyugton ülni, társaság meg játékok nélkül nem könnyű kisgyerekeknek.

Így utólag, felnőttként jobban tudom értékelni, hogy ismerhettem őket.

Én dédanyám 86 éves. Egy kisvárosban élünk, de soha nem találkoztunk. Nem érdekeli egyik unokája se, nemhogy dédunokája. Azt mondják a szomszédjai, hogy zsémbes öregasszony aki nem tűr meg senkit és kb 25 éve önként nem is jött ki a házból.

Én szívesen megismertem volna, de ő még a kaput se nyitotta ki. 🙄

anyai nagymamám szüleit ismertem, illetve a dédimama még életben van, mármint amit a demencia és a mániás depresszió még meghagyott belőle... de amíg valóban köztünk volt még, imádtuk egymást, jártunk a piacra, és nem volt plüssállat, amit le nem alkudott volna addig, hogy megvehessem a párforintos zsebpénzemből :) a férje, a dédipapa is tünemény volt, őt elvesztettük, mielőtt az öcsém iskolába ment volna... öcsi volt a papa kedvence, én a mamáé, de engem is imádott azért a papa is. ő iszonyúan ügyes volt, faragott nekünk rengeteg játékot, kicsi szerszámokat, kocsikat, kutat, falusi házat... kubikos volt életében, és megfaragta nekünk azt a régi világot, amit a mai napig őrzünk mint két sárkány, nekünk megadatott ezt máshonnan ismerni, mint egy múzeum üvegkalickájából. nem is adjuk senkinek, pedig sok tanár meg muzeológus, akik látták vagy tudják hogy ilyen játékunk van, próbálta kiénekelni a szánkból.

a többi dédszüleimet nem ismertük, a három férfiből kettőt elvitt a világháború, egy hazakerült a hadifogságból, de nem élte meg hogy megszülessek az ezredforduló környékén, a három nő viszonylag sokáig élt, de ők is sorra meghaltak mielőtt ismerhettem volna őket.

A 8 dédszülőből 5-öt ismertem.

23 éves vagyok.

Apai nagymamám mindkét szülőjét ismertem, a dédipapa 4 éves korom környekén halt meg, a dédimama viszont csak 8 éve, ő élete utolsó 5 évében velünk is élt mert combnyaktörést szenvedett. 89 évesen halt meg.

Anyai nagymamám szintén mindkét szülőjét ismertem, ők kb 3-5 éves korom környékén haltak meg.

És még anyai nagyapám anyukáját ismertem, vagyis még mindig, mert még él hála az égnek,most 87 éves. Sőt, az ő anyukáját, tehát az ükszülőmet is ismertem, ő is akkor halt meg mikor 3 éves voltam.