Mennyire tartjátok bunkóságnak, ha valaki nem "köszön el" személyesen egy közeli hozzátartozójától az "adott időben"?
Én mindig úgy voltam vele, hogy soha senki szerettemet nem szeretném, halottként viszont látni.
Az több mint hazugság, hogy egy halott olyan, mint egy alvó ember.
Nem! És ezerszer is nem!
Soha nem akartam egyik szerettemre sem úgy emlékezni, hanem ahogy megmaradt bennem, élőként.
Aztán egy alkalommal mégis megtörtént amit soha nem szerettem volna.
A mentősök kérdezték, hogy el-e akarok búcsúzni XY-tól, de akkor és ott és olyan formában nem akartam, illetve nem akartam úgy látni ahogy.
Ti hogy vagytok ezzel?
Amikor ilyen helyzetben voltatok mit tettetek?
válasza: válasza:
válasza:Köszönöm a válaszokat!
Kedve Első válaszoló!
Egyáltalán nem tartalak érzéketlennek. Én is úgy vagyok vele, hogy a test, kb. olyan, mint egy albérlet, amit igénybe vettünk az életünk során, majd "tovább léptünk".
De amikor eljön az a pillanat, hogy nem csak beszélünk róla, hanem ott a cselekvés ideje, akkor kicsit nehezebb.
És tényleg tudom, hogy egy nagyon rossz vagy nagyon jó élmény, látvány, stb, az emberben egy életen át beleég, így nem mindegy, hogy mi az.
Vagyis én így vagyok vele, és azért is kérdeztem a véleményeteket, tapasztalataitokat.
válasza: válasza: válasza:Én sosem gondoltam, hogy szeretném úgy látni bármelyik szerettemet, aztán amikor papám egyik napról a másik meghalt ( kedden du bekerült a kórházba, saját lábán ment be, csütörtök reggel meghalt) akkor anyum nem szerette volna, hogy úgy lássuk hugommal, de a temetés előtt mondtuk neki, hogy szeretnénk megnézni, papám huga is mellénk állt, hogy ha ezt szeretnénk mindenképp nézzük meg.Megnéztük. Megnyugvást éreztem utána, muszáj volt megnéznem. Napokig rémálmaim voltak utána, de a mai napig biztos vagyok benne, hogy ha akkor nem nézem meg, rosszabb lett volna.
Másik papámat, akivel nem voltunk jóban nem akartam megnézni, de nála meg úgy hozta a sors, hogy illett megnézzük ( olyan volt a rokonság és a temetés). Itt nem éreztem semmit.
Egyáltalán nem bunkóság, ha úgy érzed nem tudsz ilyen formában elbúcsúzni. Mindenki számára más a jó, máshogy dolgozzuk fel a halált.
Köszönöm mindenki válaszát!
Kedves Utolsó!
Tényleg nem akartam így látni bárkit is.
Úgy akart megmaradni az emlékezetemben, hogy eszünk-iszunk, viccelődünk, veszekszünk, vagy akármi.
Azt már rég óta tudom, hogy a legjobb és legrosszabb élmény mindig belénk ég egy életen át, és ez nyilván nem a jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!