A legtöbb esetben miért roh@dékok az apák a fiaikkal?

Nem minden apa ilyen, de tény, hogy sok ilyen van. Miért?

Mert a szüleik, a társadalom által beléjük nevelt és a genetikailag beléjük kódolt férfi minta ilyen.

A fizikai erő tisztelete, az agresszió, a brutalitás ősidők óta bele van kódolva a férfiakba. A versengés, a harc, a dominanciára törekvés szintén genetikai kód, csak az maradhatott életben, aki felül maradt.

A Te apád (valószínűleg tudat alatt) követi ezt a mintát. Számára alapvető szükséglet, hogy minden eszközzel bebizonyítsa, ő a falkavezér a környezetében, így neki van alárendelve mindenki, akinek a léte tőle függ. Igen erős a birtoklási vágya, a dominanciára törekvése pedig nyilvánvaló.

Az ilyen férfinak a fiával ambivalens a viszonya, mert benne van az ösztöneiben, hogy olyan férfit kell neveljen belőle, mint saját maga, viszont a fiát is riválisnak tekinti. Nem bírja elviselni, ha bármiben is kevesebb a fia az ő értékrendje szerint, az számára hatalmas kudarc. Semmiben sem fogadja el a másságot. Általában az is zavarja, az ilyen típusú apát, ha valamiben több, jobb a fia nála, mert azzal viszont kibillentené a falkavezér, a domináns hím szerepéből. Ezért van az, hogy az ilyen apa folyton kritizál, elégedetlenkedik a fiával, viszont a kitörési kísérleteket se díjazza, mert azzal meginogna a domináns hím szerepe. Ő sajnos csak így tud "szeretni, nevelni", számára ez a jó apa és férfi modell.

Ebből Te csak akkor fogsz tudni végleg kitörni, ha messze költözöl, leszakadsz róla anyagilag is és teljes mértékben kikerülsz a bűvköréből. Addig viszont próbálj céltudatosan arra törekedni, hogy később meg tudd teremteni a saját egzisztenciádat, életteredet tőle függetlenül is.

Sajnálom és sok sikert.

Szívesen. Természetesen semmi nem ennyire fekete, vagy fehér, még sok egyéb oka is lehet apád viselkedésének.

Pl a saját apjával való viszonya, a múltja, a saját gyerekkori élményei is bejátszhatnak a viselkedésébe. Van olyan, aki valamilyen komplexussal küzd és azt próbálja palástolni agresszióval, hatalmi vággyal. (Hitler pl egy kisnövésű szobafestő volt és Napóleon is alacsony volt.)

Nézd meg, hány férfi próbálja kompenzálja egyéb hiányosságait megalomániával, pl hatalmas, vagy extra drága autóval, hivalkodó tárgyakkal, egyéb figyelem felkeltő dolgokkal.

Látod, így ismeretlenül is ráhibáztam pár olyan dologra apád körül, ami betalált és igazolja a jellemzésemet, pedig se pszichiáter, se férfi nem vagyok, csak kicsit több már az élettapasztalatom, mint Neked és veled korabeli fiaim is vannak.

El tudom képzelni, mennyire rossz lehet ilyen légkörben felnőni, viszont innentől próbálj az általam megmutatott szemüvegen keresztül ránézni, megfigyelni apádat és minden cselekedetére, reakciójára tudni fogod, megkapod a választ, megérted a motivációját a viselkedésének.

Képzeld csak el, pl mennyire frusztrálhatja Őt a testmagassága, mennyire zavarhatja, hiszen az ő ideális férfiról alkotott képe, elképzelése egészen más!

Az én apósomban is volt jó sok hasonló tulajdonság, mint a Te apádban. Őt pl kifejezetten zavarta, amikor a fiából magasabb, fizikálisan is erősebb, később pedig sikeresebb, gazdagabb férfi lett. Sokáig nem is beszéltek, annyira összevesztek, csak már mikor megöregedett, akkor higgadt le a papa és próbált visszatalálni a fiához.

Az apai nagymamád és anyukád reakcióira is tudok választ.

A nagymama még úgy nőtt fel, hogy egy férfit feltétel nélkül tisztelni kell, neki akkor is igaza van, ha nincs igaza, ő a családfenntartó, ő a főnök! Ezt szeretné a nagyi tovább adni, de mint tudjuk, ez így, ebben a formában ma már nem működőképes értékrend.

Anyukád már egy másik generáció asszonya, kicsit öntudatosabb, viszont Ő is olyan férjet választott, aki dominanciára törekvő, arrogáns. Próbál lavírozni, valahogyan túlélni, megoldani ezt a helyzetet, de ha eltűri apukád hepciás viselkedését, akkor úgy gondolom, nem sok sikerrel.

Sajnálom, hogy így kell élned, de szerintem az, hogy Te ezt a viselkedést elítéled, ráadásul sok mindennek tudod a valódi okát, kiváló alap, hogy Te már ne kövesd ezt a mintát és ha nagyon nehezen is, de normális, értelmes férfi váljon belőled.

Tudod ki az aki kiabál? Akinek nincsenek észérvei a saját igaza megvédésére.

Az vádolja rendszeresen hazugsággal a másikat, aki maga is hajlamos a hazudozásra.

Ezekkel a dolgokkal sajnos hiába szembesítenéd Őt, soha nem fogja elismerni, mert nincs meg hozzá a megfelelő intelligenciája, hogy kívülről is képes legyen látni saját magát. Ez van...

Tudom, nagyon rossz úgy felnőni, hogy nem tudod tisztelni az apádat, de ha felismered a hibáit és tanulsz is belőle, már az is nagyon jó és előbbre visz.

Lehet, belőled pont azért lesz egy nagyon strapabíró, erős felnőtt férfi, mert nem kényeztettek el otthon. Nem sok jó oldalát látom ennek a "nevelésnek", de egy biztos, belőled legalább nem lesz akaratgyenge, nyámnyila, anyámasszony katonája pasi, mint egy rakás mai srácból.

Fel a fejjel! Kívánom neked, hogy találj egy helyes, rendes lányt, akivel majd úgy nevelhetsz gyerekeket, ahogyan Te szerettél volna felnőni!

Sok sikert neked az élet minden területén!