Hogyan lehet egy olyan rokont jól kezelni aki mindenki helyett mindent jobban tud, mindenkit kioktat, elnyomva érzed magad mellette?

Anyámról van szó, jelenleg 22 éves vagyok és max egy év mire el tudok innen költözni. Régen nem nagyon fektetett hangsúlyt arra, hogy valamire megtanítson és engem sem igazán kötöttek le a főzés és egyebek. Mindig is nagyon parancsolgató volt a stílusa a munkájából eredve. A pár éves gyerektől kezdve a 80 éves rokonig mindenkit kioktat mindennel kapcsolatban, mindent ő tud a legjobban. Ha valamit nem úgy csinálsz ahogy ő mondja akkor halkan beszólogat - de nyilván úgy, hogy azért halljad..vagy elpanaszolja a barátnőinek, hogy milyen béna vagy (vagy ugye nem csak én hanem aki épp nem úgy cselekedett ahogy ő mondta). A felnőtt határozott emberekkel is teljesen leereszkedően tud beszélni ha arról van szó, ha olyan kedve van akkor meg ő a legkedvesebb..

Személy szerint még nem vagyok túl magabiztos ezért ilyet mint én sokkal jobban el tud nyomni és úgy is érzem magam tőle.

Azt akarja hogy mindenben jól teljesítsek de semmit sem bíz rám, ha pl elkezdek főzni ott áll felettem a végéig, de mikor egyedül vagyok otthon és akkor főzök sokkal jobban megy és élvezem is, tehát egyedül is képes lennék rá...

Számtalanszor elkezdtem ezt megbeszélni vele de mindig teljesen kiakad, hárít, nem látja be hogy így viselkedik, volt hogy hiszti rohamot is kapott hogy miért mondom ezeket rá ő csak jót akar, nem fogadom el úgy ahogy van és közben örjöngött.

(Nem csak én vagyok ezen az állásponton, az összes családtaggal így viselkedik és őket is zavarja de csak én és apám van vele állandóan egy háztartásban..)