Hogy lehet valaki ennyire zárkózott?

Fogadjunk , hogy a "mama" már nyugdíjas?

Szerintem lehet valami pszichés problémája van.

Amúgy sok ilyen embert ismerek, annyi ,hogy kocsival vagy tömegközlekedéssel elmennek munkába, meg a bolt, ennyi az életük.

Hát amúgy most én is hasonlóan töltöm a napjaim. Egyetemista vagyok, de ugye eddig távoktatás volt és online óráim voltak, majd tanultam és ez igazából majdnem teljesen ki is tölti az egész napot (most ennyiből a home office is hasonló). A szüleimmel élek és anyukám jár például bevásárolni, apukám jár postára stb., tehát ők intézik így kollektívan a család dolgait. Nekem pedig nincsenek külön, személyes elintézendő dolgaim. A barátaim távol élnek tőlem és nagyon nehéz közös időpontokat egyeztetni (más programjuk is van, nyaralnak, dolgoznak, tanulnak, elutaztak hosszabb időre stb.) és emiatt velük most nem tudjuk megoldani a találkozást, programokat. A családom egyáltalán nem ér rá. Egyedül pedig nekem nincsen annyira kedvem ide-oda mászkálni, pláne a melegben (én nagyon nem szeretem). Úgyhogy nem nagyon járok rendszeresen sehová (pl. boltba és hasonlók), egy átlag napon nem hagyom el a házat és sokat vagyok bent a szobámban is (én hacsak nem valami direkt társas programról van szó, akkor inkább egyedül szeretek tanulni, filmezni, pihenni, olvasni stb., legalábbis a háttérzaj, hangos beszélgetés, ajtó nyitogatás, trappolás, mászkálás stb. zavar és, ha van lehetőségem inkább elvonulok és akkor nem zavarjuk egymást). Amúgy nincsen bajom a vendégekkel, rokonokkal stb., de nem mindig van hozzá hangulatom sem. Most ennyiből rám is mondhatná bárki, hogy biztos antiszociális vagyok, depressziós meg mindenféle pszichés problémám van, holott szó sincsen róla. Szimplán így alakult az életem. Persze, ha valaki tartósan így él, akkor annak lehetnek más okai is, de szerintem ez sem törvényszerű és kívülállóként nem biztos, hogy mindenre van rálátásunk.

Hát most az nem feltétlenül döntés kérdése, hogy van-e barátnője az embernek. Azért, ha valaki ilyen életmódot él, akkor azt gondolom egyértelmű, hogy korlátozottak a lehetőségei ismerkedés terén. Az interneten tud és akkor gyakorlatilag ki is fújt a lehetőségek tárháza. Valamint ennyi idősen eleve nehezebb szerintem, pláne ha az ember a munkája, a tanulmányai, a hétköznapi teendők során nincsen emberek között (persze pl. munkahelyen sem feltétlenül találkozol potenciális partnerrel vagy mondhatnám az egyetemet is, pl. nálunk csak egy-két fiú van az egész szakon és ők is foglaltak vagy melegek). Hacsak nincsen valami olyan hobbija vagy érdeklődési köre az embernek, ami kapcsán egy közösségbe tartozhat, ahol vannak ellenkező neműek is (mert én pl. jártam sportolni csoportos edzésekre, de oda 99%-ban nők jártak), akkor sok helyre nem tud menni. Pláne vidéken, ahol eleve kevesebb a szórakozási - kikapcsolódási lehetőség, kevesebb az ember, kevesebb a program. Legalábbis én így érzem vidéken lakva és nincs hozzá kedvem, hogy rendszeresen elvonatozzak a városba edzésre, koncertre, moziba stb. Szóval a nyár nekem mindig ilyen “holt időszak”, ha itthon töltöm. Valamint az is lehet, hogy nem olyan fontos számára egy kapcsolat vagy akár valóban nem is vágyik rá. Szerintem ez sem furcsa és nincsen vele baj. Nekem sincsen kapcsolatom és egyáltalán nem célom, hogy márpedig én mindenképpen szeretnék egy párt. Elvagyok így is, ha lesz lesz, ha nem nem és majd lesz később.