Melyiket választanád az alábbiak közül aszerint, hogy milyen közel/távol laknál a szülőktől vagy házastársad szüleitől?

Úgy nőttem fel, hogy az apai nagyszüleimmel közös udvarunk volt. Veszekedés nem nagyon volt emiatt, és tény, hogy voltak előnyei, de én sokszor utáltam, mert mindenbe beleszóltak, agyonféltettek, mindent tudni akartak, és néha szabályosan kémkedtek utánam (értsd: leskelődtek és hallgatóztak az ablakomnál, ami a közös kültéri folyosóra nyílott, sőt, néha "véletlenül" felbontották egy-egy levelemet, amit pl. az iskola küldött). A nevelésbe is mindig beleszóltak, amikor apukám éppen nem azt hallgatta, hogy miért ilyen szigorú, akkor azt, hogy hogy engedheti meg ezt meg azt, szóval soha semmi nem volt jó. Mondták is a szüleim, hogy szeretik a mamámékat, de ha újrakezdhetnék, akkor biztosan máshová költöznének.

Én nagyon szeretem a szüleimet, de ebből kiindulva nem laknék velük a párommal, gyerekkel meg főleg nem, legfeljebb pár hónapra, ha nincs semmi más megoldás. Most egyedül, egyetem alatt még oké, nagy a ház, alig találkozunk, nekik is könnyebb, mert megoszlanak az anyagi és egyéb terhek, de nem szeretnék itt megöregedni.

Abban biztos vagyok, hogy bármilyen jó a kapcsolatunk, nem laknék velük egy házba, vagy akárcsak ikerházba, más emeleten stb.

Viszont az jó lenne, ha mondjuk egy utcányira, egy városnyira lennénk, de mivel ők erdélyiek, ezért 700 km-re vagyunk. Ők amúgy is azok az emberek, akik tiszteletben tartják a privát szférát, de bármikor szívesen segítenek bármibe. Szóval valószínűleg nem lenne gond, ha egy házba kényszerülnénk, de nekem ez abszolút nem jönne be és a páromat sem tenném ki ennek.

Ellenben anyósékat minél távolabbra raknám.