Hisztek a transzgenerációs örökségben?

Rendkívül jó a felvetés, kár hogy itt nem biztos hogy kompetens közegbe helyeződött.

Erre választ csak konkrét példákon keresztül tudunk kalkulálni.

A "megmagyarázhatatlan" gyermekkori emlékek bárhonnan eredhetnek a való, megélt tapasztalatokból, amikre nem emlékszel csak a hozadéka van meg . (pl. TV műsor negatív esemény stb.)

A háborús tézis jól hangzik de ugyanakkor nézd meg a többi európai országot, ilyen "elfajzottan" bizalmatlan, gyűlölködő, irígy, a saját társait is ellehetetlenitő, kapzsi, népség mint a magyar nem igazán van.

Ez itt vajon mitől alakult ki?

Válasszuk szét a dolog pszichológiai és biológiai vonatkozásait.

A biológiai oldal: azon túl, hogy a szülők természetesen a genetikai állományukat átörökítik a gyerekeiknek, létezik az úgynevezett epigenetika is. Itt arról van szó, hogy a DNS metilációs mintázata az egyénben változhat, és ez továbbörökíthető. Ez azért lényeges, mert egy metilált régió szorosan becsomagolódik, ezáltal inaktív lesz. Úgy lehet elképzelni a jelenséget, hogy a DNS a hardware, az epigenetika pedig a software. Hogy ennek mi a pontos jelentősége, azt egyelőre nem tudjuk teljes mértékben, ezért az ezoterikus színezetű találgatásokról lebeszélnék mindenkit.

A pszichológiai vonatkozások: Jung óta tudjuk, hogy az ember a döntései nagy részét tudattalanul (ösztönösen) hozza meg. Az egy illúzió, hogy úgy alakítjuk az életünket, ahogy nekünk tetszik. A tudattalan pedig minták, programok alapján dolgozik, amik jellemzően kisgyerekkorban rögződnek - ezek javíthatók és felülírhatók, de komoly erőfeszítés árán, amit a legtöbb ember nem tesz meg. Így aztán bizony vannak transzgenerációs mintázatok, pszichológiai örökségek (pl. egy agresszív alkoholista lánya adott esetben hajlamos lehet ugyanilyen típusú férfiakat találni maga mellé, pedig tudatosan nyilván nem szeretné). Ugyanígy szorongások, hiedelmek is "átörökíthetők". Hogy ebben szerepet játszhat-e valamilyen szinten az epigenetika, nem tudni.