20 év körüli lányok! Titeket mennyire aggaszt a későbbi megélhetés, életkezdés?

"Na most ha majd végzek és elkezdek dolgozni..."

Nem majd. Most, miközben tanulsz kezdj el munkát keresni szerintem. Ha lediplomázol és ott leszel nulla szakmai tapasztalattal, nagyon nehéz lesz elhelyezkedned. Meg lehet oldani a munkát és a sulit egymás mellett, még ha nappalis vagy, akkor is :) Így kettőtök keresetéből tudtok félrerakni és lehet, hogy előbb is összejön a családalapításhoz szükséges alap :)

Az a helyzet, hogy soha nem tudhatod, mi lesz a későbbiekben. Mi van, ha diploma után megcsípsz egy jó állást, ahol fél millát kapsz havonta?

Jó, persze erősen sarkítottam, de soha nem tudhatod, mi lesz, és azt sem, hogy nem fordulnak-e jobbra a dolgok.

Én is dolgozom egyetem mellett, de az a megélhetésem is szűkösen fedezi. De ami igazán nagy gond, az az, hogy a párom tudása jelenleg "nem piacképes", csak ilyen minimálbéres állásokban reménykedhet és ez sajnos nem valószínű, hogy változni fog. Tanulni meg nem akar. Illetve nem is nagyon tudnánk finanszírozni.

Lakás, autó... szerintem ha ügyes vagy, mindent meg lehet oldani. Autóból pl. én tuti nem fogok olyat venni, aminek az árát egy év alatt nem tudom félretenni. Ergo annak a megszerzése egy év. De azzal inkább várok, amíg lehet, mert szerintem nagy luxus, ha tömegközlekedéssel jársz, sürgős esetben taxival vagy bérelt autóval, még úgy is olcsóbb!

A lakáskérdés... én úgy tervezem, hogy egy rossz állapotban lévő, cserébe olcsó házat fogok megvenni, olyan hitellel, ahol minimálisat kell csak fizetni havonta. És magam újítom fel szépen apránként. Ez az albérletünknél is bevált, amikor beköltöztünk, akkor kb egy ágy volt benne, meg kifestettük, kitakarítottuk, most meg már egészen otthonos. Ugyanezt házzal is meg lehet csinálni, igaz, hogy pár év, mire elkészül (annak függvényében, mennyi pénz van éppen), de olyan lesz, amilyet akarunk. Valamint már közben is tető van a fejünk fölött.

Ugyanilyen gondolatok járnak az én fejemben is, és ugyanerre jutottam.Annyi a különbség, hogy én 24 éves vagyok, szintén végzős egyetemista, és már dolgozom, igaz, hogy sajnos csak alkalmi munkáim vannak (idegenvezetés, hosztesszkedés), de ezt is meg kell becsülni. Nem igazán kapkodnak a frissdiplomások és a pályakezdők után...

Mi a férjemmel eleve külföldben gondolkodunk, mert reálisan itt nincs esélyünk arra, hogy 35-40 éves korunk előtt elköltözzünk a szülőktől. Voltunk már külföldön szerencsét próbálni, de sajnos a válság legmélyebb szakaszában mentünk ki, amikor a külföldieket éppen hazazsuppolták. Jövőre újra megpróbáljuk.

Tényleg szomrú, hogy ha a szülők-nagyszülők nem rakják a feneked alá a lakást, vagy nem örökölsz, akkor gyakorlatilag lehetetlenség saját, 30 éves hiteltől nem terhelt lakáshoz jutni. Tudjuk, hogy milyen a devizahitel árfolyama, most még nehezebb hitelhez jutni a válság után, munkahely alig van, ha netán van ismunkád, akkor is bármelyik nap kivonulhat a cég, felszámolhatják a munkahelyed... Ha nő vagy, akkor ne merj gyereket válllalni, mert többé nem számolnak veled munkaerőként...

Nagyon szomorú ez.

Félek tőle, főleg, hogy hasonló korú rokonom nincs is, meg barátom sincs.

Csak a szüleimre számíthatok, de késői gyerek vagyok.

A szülők révén még van is vagyonom, de azt nem szeretném felélni.

A szüleim külföldön örököltek ingatlant, de oda nem mennék dolgozni, nem hiszem, hogy szellemi dolgozóként ott egyáltalán lenne rám szükség.

Nehéz, én mondjuk a szüleim elvesztésétől félek a legjobban.

Én hála istennek szerencsés helyzetben vagyok,költözünk a családdal külföldre:D Egyébként sem akartam itt maradni soha.

19/L

Az elején engem is aggasztott, de mióta megismertem a férjemet, azóta semmi nem tűnik elérhetetlennek. Mivel 20 évesen kénytelen voltam átmenni levelező képzésre a főiskolán és ott befejezni a sulit (édesapám nem szimpatizált a férjemmel és azt mondta, hogy innentől saját magam tartsam el), így azért kerestem is közben. A férjem 2 évvel idősebb nálam, ő is dolgozott a főiskola mellett. Így mire én 22, ő pedig 24 éves lett addigra sikerült 1 milliót félretennünk. Ez csak önerőnek volt jó, de tudtunk venni egy 2 szobás lakást és született egy babánk is. Sajnos az elmúlt 2 évben a válság miatt is, meg mert én itthon voltam a babával, elég keveset tudtunk félretenni, de azért kijöttünk a pénzünkből. Most kezdtem a hónapban újból dolgozni és gyűjtünk a lakásfelújításra. Jövő nyáron az is meglesz, aztán jöhet a gyűjtés az autóra. Előbb-utóbb annak is sikerülnie kell. Közben amúgy megint tanulok, most kezdtem bele a mesterképzésbe és egy új nyelv megtanulásába, hogy később jobb állásom lehessen.

Persze nem könnyű, de ha egy olyan párt találsz, akinek a céljai ugyanazok mint neked, szorgalmas és tesz is azért, hogy megvalósítsátok az álmaitokat, akkor semmi sem lehetetlen. Nálunk a 10 éves tervben még szerepel a lakáshitel visszafizetése és egy családi ház is, na meg persze a következő csemete.

Nyilván nem könnyű, hiszen nagyon sok munka van mögötte. Én is napi 8 órát dolgozom, rohanok a gyerekért a bölcsibe, aztán főzök, takarítok, mosok, vasalok, aztán fürdetjük, altatjuk. Utána még a férjemmel is "foglalkoznom" kell és a tanulásnak csak éjfél körül tudok nekifogni. Hajnali 2-ig megy ez, aztán 6-kor kelek megint. Nehéz és sok, de az vigasztal, hogy már nincs sok belőle. ;-)

A válasz írója 87%-ban hasznos válaszokat ad.

Kedves Válaszadó!

Ez így nekem elég rózsaszínű, te vagy szuperwoman, gyakorlatilag olyan mintha mindent te csináltál volna, háztartás, gyereknevelés, munka, a férjed ezek szerint csak dolgozott és szexelt.

Én is szeretnék férfi lenni ilyen nő mellett, aki csak kiszolgálja -minden igényemet.