Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Más is egyedül érzi magát,...

Más is egyedül érzi magát, aki nem számíthat a családjára?

Figyelt kérdés

A származási családom csupán néhány főböl áll, és azok se összetartók. Mindegyik zűrös életet él, ha pl. csődbe mennék egyikükhöz se mehetnék segítségért. Teli vannak adóssággal, így ilyen bajban se számíthatnék senkire.

A férjem családja is hasonló, bár egy fokkal jobbak, de ha pl. lenne közös gyerekünk, ott se bíznám egyikre se.

Egyébként nem szorolunk segítségre, csak félelmetes, hogy ha mégis valami nagy baj lenne, teszem fel tartós betegség miatt eladósodás, nem lenne kihez fordulnom.

Szomorúvá tesz, amikor más kérdéseknél írják a válaszolók, hogy "kihez forduljon az ember, ha nem a családjához". Én tudom, hogy hozzájuk hiába fordulnék, nem tudnának segíteni se lakhatással, se anyagilag, se semmivel.

Biztos a mostani bizonytalan világ miatt jött ez így elő bennem, mert szerencsére tényleg megoldjuk a dolgainkat a férjemmel, mégis elönt néha a félelem.

Van itt olyan, aki szokott így érezni?


2022. szept. 14. 17:56
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
100%
Nekem nagy családom van, mégsem segített soha senki közülük, ha baj volt. Tőlem persze elvárták, hogy ingyen korrepetáljam a gyerekeiket.
2022. szept. 14. 18:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:
70%
És hozzátok fordulhatnának tartós betegség, eladósodás esetén?
2022. szept. 14. 18:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 A kérdező kommentje:
Hozzám igen, bár egyik se szolgált rá, bizonyos határok között tudnék segíteni és hajlandó is lennék rá.
2022. szept. 14. 18:18
 4/11 anonim ***** válasza:
40%
Akkor azért nem oylan rossz a helyzet.
2022. szept. 14. 18:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:
85%
Kössél betegségre biztosítást, meg egyéb megtakarításokat
2022. szept. 14. 19:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 A kérdező kommentje:

Nekem azért elég rossz helyzet, hogy bármi történik, csak a férjemre számíthatok.

A szüleimnél olyan körülmények vannak, hogy még ideiglenesen se költözhetnék oda. Ha lenne gyerekünk, soha nem vihetnénk. Látogatóba se, nemhogy vigyázzanak rá.

Az,hogy én segítenék nekik, ha úgy adódna, az az én hülyeségem, fordítva ez esélytelen.

2022. szept. 14. 20:27
 7/11 anonim ***** válasza:
67%
Sajnos senki nem tanítja meg már gyerekkorban az embert, hogy alapvetően csak saját magára számítson. Az természetesen helyes és erkölcsös, ha a családtagok segítenek egymásnak (egymáson), de "számítani" nem kell ilyenre. És még csak nem is teljesen elítélendő, ha nem segítenek, ugyanis nagyon sok ember visszaél a mások önzetlen segítségével. Ha meg egy gyerek sok segítséget kap, akkor soha nem nő fel az önellátásig sem.
2022. szept. 14. 20:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 anonim ***** válasza:
95%

Ezt a kérdést mintha én írtam volna! Ugyanebben a helyzetben vagyok, mint te kérdező...annyi különbséggel hogy nekem nincsen férjem sem.( mondjuk még fiatalnak is érzem magam hozzá)

Olyan egyedül vagyok a világban, mint a kisujjam. Én is folyton attól parázok, hogy mi lesz vele ha beteg leszek, nem lenne senki, aki csak egy pohár vizet is adna nekem. Megertem a helyzeted és sajnálom.

Megoldás nincs, nem is lesz. Azt hiszem, a családom amíg el, ilyen marad.

2022. szept. 14. 20:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/11 A kérdező kommentje:

7-es. Nekem ez nagyon rideg gondolat. Az állatvilágban oké, hogy nem segít a felnőtt kicsinynek a szülő, de az embereknél ez szerintem nem természetes. Persze van rá példa, mint én is, de attól még nem tartom ezt természetesnek.

8-as.: Sajnálom, hogy nálad is így van, bár nem tagadom, kicsit megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül. Az én környezetemben ez nincs másnál így, ezért írtam ki a kérdést is, mert az eszemmel tudom, hogy biztos nem vagyok egyedi eset, a sorstársi válasz kicsit megnyugtat. Persze ideális lenne, ha nem lennének sorstársak.

2022. szept. 14. 21:03
 10/11 anonim ***** válasza:
94%
Én így érzek, van gyerekem és tartós betegségem lett,ami elvitte az összes megtakarított pénzt, senkire sem számíthatok. Pedig mindig spórolós voltam, volt tartalékom, volt egzisztenciám, nem szorultam rájuk, tudtam, hogy úgysem segítenének. Akkor is elkeserito volt a tudat. Most, amikor itt a baj, hiába kértem alázatosan a segítségüket, tudják hogy önhibámon kívül kerültem ebbe a helyzetbe és eü állapotba, tudnának segíteni, de nem teszik. Annyi, hogy gyereket néha az apai nagyszülőkre rá lehet bízni, bár ott is elég érdekes a nevelés és az értékrend... Enyémekre inkább nem.
2022. szept. 14. 21:44
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!