Ha nem tetszik amit kaptál ajándékba a rokonodtól, barátodtól, párodtól, megmondod vagy inkább füllentessz neki, hogy tetszik?

én akkor füllenteni szoktam, amikor kicsomagolom...

később, ha túl értékes az ajándék, akkor megmondom, nehogy legközelebb is félreértlemezze az izlésemet...

Én semmi esetre sem mondanám meg! Főleg ha látom,hogy Ő mielyn boldog magabiztossággal figyel engem.:D

Egy ajándék sem ér annyit, hogy elrontsam a kedvét! Amúgy nekem erre van egy jó technikám! Pénzt kérek, vagy azt mondom hogy vegyük meg együtt.

Vagy ha nálatok ez nem szokás így akkor menjél el vele vásárolni és közben feltűnően csodálj meg oylan dolgokat amiket szívesen kapnál.

Én már meguntam füllenteni.. Szerintem ez -akármennyire is nem annak tűnik- egy ritka önző dolog, hogy ő (pl. a nagyanyám) megveszi, ami NEKI tetszik, mit sem érdekelve, hogy egyáltalán nem az én stílusomat tükrözi az a bizonyos cucc.. és még a blokkot is kidobja, nehogy még valami jó is kisüljön belőle 8-)

Ráadásul a szobámban is rengeteg dolog van már.. Én nincs igazán hely tárolgatni olyan dolgokat, amiknek soha az életben nem veszem hasznát.

Én már azt sem értem, mért kell feltétlenül ruhát venniük a rokonoknak meg nagyszülőknek.. most őszintén, annyi minden van még ezen kívül, nem elég, ha azt megveszik a szülők, vagy mi magunk?

Szia.

Érdekes a kérdésed,és elgondolkodtató.

A saját példámat említve próbálok segíteni:2 éve anyukámmal összebeszéltem,hogy a páromnak,akivel minden nap minden órájába együtt vagyok,szeretnék venni 10-15ezer forint értékben golyóstollat(managertollat),Karácsonyra és a Névnapjára,hogy amikor tárgyalni járunk,milyen jól mutat,ha ezzel ír alá,és nagyon vágyot rá.Megkértem arra,hogy a papírboltban vegyen vagy rendeljen nekem ilyet,majd csomagolja be,stb...De sajnos hiába mondtam el neki az értékhatárt,ő megvette azt a golyóstollból és rotringból álló szettet 1500 forintért,amit 1 hónappal korábban mi is megvettünk.Párom kibontja az ajándékot a fa alatt és kifigyel belőle ugyanaz...Azt hittem elsüllyedek szégyenemben,jeleztem a szememmel a páromnak,hogy "kérlek ne szólj,ill.bocsi",és ő úriemberként nagy lelkesedést mutatva megköszönte.Anyu(a fáradozását nagyon megköszöntem,és egy tündér ember)azóta sem tudja.

Én azt mondom,hogy két választásod van:

1.Vagy előre megmondod hogy mit szeretnél,hogy ne legyen ilyen kellemetlen helyzeted,vagy közösen veszitek meg az ajándékot.

2.Ha mégis a meglepik mellett döntesz,akkor pedig jó arcot vágsz,és elfogadod amit kapsz,és ezt nem csak az udvariasság miatt,hanem az az iránti szeretet miatt,akitől kaptad.

Még egy példa:Dédimamám(Isten nyugosztalja) 80 évig élt,és kisgyerekkoromban a nyarakat nála töltöttem,nagyon kötődtem hozzá.A halála előtti fél évben teljesen elveszítette az önkontrollját,de engem és az öcsémet a két dédunokáját nem szűnt meg szeretni(a döbbenet az volt,hogy míg anyumat és a két testvérét meg sem ismerte a saját lányával együtt,addig minket,2-nket mindig),Alczheimer-kóros lett.A halála előtt egy hónappal a szülinapomon behívott a szobácskájába,és megkért arra,hogy emeljem fel az ágyát,mert akar adni valamit...elővett több mint 5 évre visszamenő beváltott nyugdíszelvényt,hogy ezt nekem gyűjtögette össze,1 millió forint,váltsam be,és ez a stafírungom...még most is könnybe lábad a szemem...mit csinálhattam volna???Először is körbeölelgettem és ezerszer megköszöntem neki,pedig nem is adott semmit,de tudom,hogy ezzel a legjobbat tettem,mert rá egy hónapra békében ment el(én találtam rá,megéreztem hogy meghalt).

Én úgy gondolom,monológomat lezárva,hogy ha első tanácsom követed,nem kerülsz ilyen helyzetbe,de meglepit nem kapsz,ha utóbbit,akkor lesz meglepi,de akkor füllents,ha nem tetszik,akkor is.Nem csak az illem,hanem a szeretet miatt is.

Boldog Karácsonyt!!!

Szia Kedves Előttem Író!

"Dédimamis" vagyok.Azért írtam le,mert reméltem hogy tanulságos történet mindenkinek,akik ilyen helyzetbe kerülnek.Nagyon fáj még a mai napig,hogy elveszítettem,de legalább tudom,hogy boldogan ment el...:)

Boldog KArácsonyt mindenkinek!!!