35 évesen otthon lakni kellemetlen?

Nem, ez nem attól függ mi a szégyen és mi nem. Az a fontos, hogy a helyzet számodra jelen pillanatban elfogadható-e vagy sem.

Én élnék szívesen a szüleimmel, de már nem lehet, mert meghaltak.

Persze kinek mi és épp hogyan alakult a sorsa.

3-mas vagyok, ez lemaradt.

Sose azok alapján gondolkodj, hogy mások mit gondolnak rólad és a helyzetedről. Aki elfogadja elfogadja, aki nem az nem, magasról le kell tojni az efféle véleményeket mások részéről.

Próbálj valahogy mélyen magadba szállni és elgondolkozni azon, hogy mi az, amit szeretsz csinálni és mi az, amihez jelenleg értesz is.

Ha nem megy fejben, írd le.

Aztán jöhet a pipálgatás, ami biztos-biztos, sétálj párat, fáraszd le magad, hogy jót aludj és megjönnek az ötletek, hogy hogyan is tudsz kimászni a jelenlegi szituációdból:)

Adj neki egy esélyt:) Szüleid egyébként ápolásra szorulnak?

"35 évesen otthon lakni kellemetlen?

35 éves egyedülálló vagyok. Önálló keresettel, 0 szociális kapc

olattal rendelkezem. Kicsit kellemetlenül érzem már magam itthon."

Akkor igen, legalábbis neked kellemetlen. De csak kicsit.

Másoknak kicsit se, megint másoknak pedig nagyon.

"Barátaim nincsenek, így nem jöhet szóba az összeköltözés."

Nem csak barátokkal jöhet szóba az összeköltözés, ha azt akarod, hogy olcsóbb legyen.

De persze mindennek megvan az ára: annak is, ha otthon maradsz, annak is, ha így vagy úgy elköltözöl.

Mindenesetre: ne menekülj, gondold meg!

Inkább elviselhetetlennek nevezném.

Jókat röhögök, amikor felnőtt férfiak előadják, hogy nem tudnak albérletet fizetni. Nekem is volt ilyen pasim anno, keresett kb. 300 ezret és azt mondta, hogy nem tud elköltözni anyucitól ennyi pénzből. Közben én 100 ezer forintos fizuból éltem albérletben, nekem valamiért sikerült.