A barátnőm szülei nem kedvelnek engem. Valakinek valami tipp, vagy ötlet, hogyan tudnék jó benyomást tenni? (további szöveg lent)

A barátnőm és én (Ő 17lesz, én 23vagyok most) 1,5éve vagyunk együtt. A szülei már akkor ellenezték a kapcsolatot mikor ismerkedtünk. Mikor először tudták meg , hogy velem találkozott, bejöttek a helyi parkba ahol egy padon beszélgettünk, és hazazavarták ezután kapott kb egy 2hetes szobafogságot, telefonját elvették, internetet szétbontották otthon, semilyen módon nem tudott kapcsolatba kerülni velem, de megoldottuk néha néha találkozgattunk mikor épp ment a mamájához. Ezután a szülei elfelejtették ,hogy velem meg vele mi volt, mi ezalatt persze titokban találkozgattunk, nagyon megszerettük egymást, nagyon kedves és aranyos lány, nem a szokványos cigizős bulizós eljárkálós lány, nagyon meg akarom becsülni, de a szülei nem kedvelnek engem semennyire, egyszer beszéltem velük de az anyja megmondta ,hogy soha az életben nem akar velem többet beszélni, pedig nem is ismer ,soha nem is beszéltem vele, az apjával beszéltem pár szót, de ő eléggé a felesége pártján áll, és osztja az asszony véleményét, szóval hozzá sem fordulhatok. Telt múlt az idő nagyritkán kiengedik biciklizni velem vagy sétálni , de akkor is csak pár órára, azonkívül meg csak annyit találkozom vele míg kikísérem a buszmegállóba hajnalban ,mikor megy iskolába persze ezt is titokban,nehogy a szülei meglássák mert ugye nem engedik hogy "ilyen sokat vele legyek" Hétvégente ha olyan az idő kijöhet 3-4órát velem, persze nem bicajozunk, hazahoztam már régen, persze a szülei nemtudják. Az én szüleimet már ismeri, szeretik anyumék őt nagyon és a barátnőm is nagyon jól megvan a szüleimmel. Valakinek nincs valami ötlete hogyan tudnék a kedvükben járni? Ennél jobban már nem útálhatnak engem pedig semmit nem tudnak rólam és soha semmi rosszat nem tettem nekik sem a lányuknak, senkinek. Nem iszom, nem dohányzom nem járok buliba, van munkám, de nem vagyok annyira gazdag mint ők... nemtudom mit tegyek, jön lassan a rossz idő , így nem nagyon fogják kiengedni bicajozni sem sétálni már mert nemlehet szerintük. Oda hozzájuk én nem mehetek soha az életben, Ők pedig ide nem engedik. A kapujukba nem engedik ki. Tavaly mikor bejött a hideg idő, kétszer egy héten meg volt engedve hogy hazakísérjem a kapujukig, ennyi volt egy héten meg plusz amit titokban találkoztunk a buszmegállóban reggel 5óra körül meg délután. Én lennék ennyire rossz? vagy mi lehet a gond? Nagyon fáj hogy nem lehetek vele amikor akarok , és csak akkor mutatkozhatom vele ha a szülei kiengedték, mert ha meglát valaki és a szülei megtudják akkor nem találkozhat velem egy darabig, mert sokallják ígyis amennyit velem van. A lényeg hogy nagyon szeretjük egymást és a világon semmiért nem válnánk meg egymástól, csak nagyon rossz hogy 80%ban csak interneten tudunk beszélgetni vagyis inkább csak írogatni egymásnak. Egy alkalommal bepróbáltam az apját , hogy nem-e elengednék hozzánk , bemutatni a szüleimnek a lányukat meg hogy megismerje a szüleimet és viszont.. a válasz az volt rá hogy majd még meg kell otthon beszélni a családjukkal anya apa stb, végülis egyértelmű volt számomra a válasz: NEM , és nem is engedték el hiába kértem meg. Valakinek volt már hasonlóban része? Hogy ennyire győlöljék az embert? miközben semmit nem tettem és mások szerint is "normális" és "rendes srác"vagyok. Valakinek valami ötlet , hogyan tudnék változtatni a helyzeten? A szakítás kizárt, soha nem hagynám el őt és ő sem engem, csak szeretnénk többet együttlenni ha nem is hétköznap, de legalább hétvégén. Nem kívánok senkinek ilyen "anyós és apósjelölteket" Ha van valakinek valami tipp vagy ötlet , hogyan tudnék jó benyomást tenni rájuk , így hogy ők ennyire utálnak engem oktalanul , megköszönném, és további szép estét mindenkinek.

...egy szomorú fiú