Anyám kritizál, kigúnyol, mert szerelmes vagyok, csak azért, mert rossz napja van. Hogy kezeljem ezt?
Világ életemben ez ment: ha jó kedve van, minden jó, ha rossz, akkor meg dögöljön meg mindenki. Mindig mást talál be. Most jelen esetben engem, ez megy hetek óta.
Leírom: nem tudok elköltözni minimum 1 évig kb.
4 hónapja vagyok együtt a párommal. Most vagyok először szerelmes, a felhők fölött járok 3 méterrel. Csak azért mutattam be itthon 3 hónap után, mert már kezdett cikinek lenni, hogy folyton a párom szüleinél vagyunk.
Mióta tudnak róla és mióta itt volt, azóta minden vagyok, csak szent nem.
Anyámat zavarja, hogy amikor itt volt nálunk a párom, akkor bezárkóztunk a szobámba (filmeztünk, pettingeltünk) délután, és nem a konyhában ültünk a cigi füstbe, pletykálni veleeg a munkatársával, akit direkt hívott oda.
Meg múltkor is kigúnyolt. Nem tudtunk egy hétig találkozni, és még ugye nagyon nagy a szerelem, és amikor ezt a tesómnak meséltem, akkor sírtam. És amikor tegnapelőtt elfelejtettem megcsinálni valamit, akkor kiműsorozta, hogy sírtam. Ezeket a helyzeteket nem tudom kezelni, pedig bennem van, hogy visszaszóltam volna (pl.: én legalább azért sírok, mert szerelmes vagyok, nem azért, mert az elviselhetetlen személyiségem miatt utálnak a munkahelyemen).
De volt már olyan is, hogy azt mondta azt kívánja, hogy engem a párom üssön-verjen.
Kicsi koromban is visszaélt azokkal, amiket elmondtam neki bizalmasan. Meg ilyeneket mond, hogy fel fogja hívni a párom anyját, hogy megcsalom a fiát, ami nem igaz és semmi alapja nincsen, ezeket ő találgatja ki.
válasza:
válasza: válasza:Először is beszélj a pároddal és a szüleivel is. Mond el az igazat anyukádról, kérd a megértésüket.
Ha tudnak, fognak segíteni, de a minimum, hogy nem hisznek majd neki, ha háborgatja őket valami baromsággal.
Ha már dolgozol, próbálj minél többet félrerakni. Ha még tanulsz, kollégiumot próbálj igényelni. Diákmunkával az is fenntartható.
Illetve, ha jóban vagy a párod szüleivel és nem bánnák, legyél ott sokkal többet.
válasza:Anyukád nem szeret. Ezt úgy lehet kezelni, hogy minél előbb elköltözöl, addig pedig simán visszaszólsz neki bármit, ami benned van. Abból sem fog érteni persze, te leszel a "hálátlan kölyök, felneveltelek, tisztelj, mert szájba váglak", hiszen nem tud frusztációt kezelni magában, amikor visszaszólnak neki, és igaza van a visszaszólónak. Ismerem ezt az ember típust.
Amelyik emberi kommunikációban megjelenik benned a szégyenérzet, bűntudat, lelkiismeretfurdalás, az mérgezi a lelked. Pszichológusnál próbálhatsz még eszközöket szerezni, de az több év is lehet
válasza: válasza:Jézusom mekkora szar ember az anyád... Ilyeneket mondani...
Amint tudsz költözz el, addig meg kitartást!
Amúgy az én anyám is ilyen. Nővéremmel szakított a barátja és sírva jött haza szegény. Anyám meg mivel nulla empátia van benne felhívta a barátnőjét és kifigurázra neki, hogy "hazajött sírva hogy szakított velem brühühü". Velem több sztori van, pl akárhányszor mondtam, hogy összejöttem valakivel, kereste benne a hibát és mindig talált is, ilyeneket, hogy szemüveges meg fiatalabb nálam meg szereti a horror filmeket. Nagy bajok. Egyszer megmondta, hogy csak most gondolom azt, hogy jó döntés volt összejönni egy sráccal és úgyis vége lesz és majd hozzá megyek sírva (nem hozzá mentem természetesen). Nagy boldogan mesélem neki, hogy megvan az albi, ahova a barátommal költöztünk és azt mondta, hogy úgyse jövök ki a pénzből majd másodállást kell vállalnom. Meg amikor a toxikus kapcsolatomból kiléptem végre akkor közölte hogy soha senki nem fog ennyire szeretni mint ő.
Úgyhogy látod másokkal is megtörténik ilyen. Én már nem is beszélek vele egyáltalán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!